Star Rat Enterprise

Data is elment

2010-07-05T14:09:00.001+02:00

Pár nappal azután, hogy Worf itthagyott minket, Data is tragikus hirtelenséggel megtért a tervezőjéhez. Egyik napról a másikra betegedett meg, Worf halálakor még egészséges volt, bár Worf halála szemmel láthatólag megviselte. Három nappal később láttuk az első jeleit annak, hogy Data beteg, gyenge és apatikus. Azonnal állatovoshoz vittük, kapott infúziót, immunerősítőt. Előző nap még jóízűen evett, bár a mozgás egyre nehezebben ment neki. A testhőmérséklete 33 fokra csökkent, ezért próbáltuk melegen tartani, takaró és lámpa alatt – de június 20.-án hajnalban ő is eltávozott közülünk.

Szeretetreméltó, nyugodt természetű, kiegyensúlyozott állatka volt világéletében, aki sosem verekedett. Élete utolsó napjáig aktív, kíváncsi, szaladgálós, „sajtkukac” kis patkány volt, aki nem állt meg egy percre sem, nem ült meg vállon vagy ölben, hanem fáradhatatlanul rótta a köröket a szobában, mintha csak rutinellenőrzést végezne. Ő volt a legénységben a felfedező, annak idején a szobát is ő derítette fel elsőként. Akárcsak névadója, mindig barátságos volt, nyíltszívű, őszinte és emberszerető, és volt benne valami naiv rácsodálkozás a világ dolgaira. Különleges kapcsolat fűzte Worfhoz, akivel egy napon született, bár nem voltak testvérek; attól fogva, hogy elhoztuk őket a tenyészetből, testi-lelki jóbarátokként sosem tágítottak egymás mellől. Worf utolsó napjaiban is ő volt vele, tisztogatta és vigasztalta kis barátját. Data soha nem haragudott senkire, szótlanul tűrte Worf kezdeti szekálását és később Perec és Tuvok csipkelődéseit és Nyüzi apró gonoszkodásait; szeretettel fordult ember és állat felé egyaránt. Kedves volt, ám kicsit magának való.

Különös vonzalmat érzett a felmosóvödör és a vizes takarítóeszközök, mosószivacsok iránt, ezeket előszeretettel lopta el és rejtette be a ketrec valamelyik zugába. Utálta, ha fényképezik, ilyenkor mindig elfordult és a hátát mutatta. A legénységből ő volt az, aki soha, egyetlen napot sem volt beteg. Soha nem kellett orvoshoz vinnünk, soha nem volt mycoplasmás, öreg napjaiban is élénk volt és aktív; azt hittük, hosszú élete lesz. Sajnos nem így lett.

A régi csapatból így már csak Jean-Luc maradt. Remélhetőleg ő még nem akar átlépni a nexusba...

DATA PARANCSNOKHELYETTES

2008.04.18 - 2010.06.20

Little Rat, Big Guns - In memoriam Worf the rat

2010-06-15T11:19:00.005+02:00

Pár zene, amit gyakran hallgattunk, amíg Worf velünk volt. Ő is megérdemel egy "in memoriam" CD-t. :)

~~Jelszó az archívumhoz: Worf~~ A jelszót töröltük. A CD fent lesz, amíg le nem szedetik velünk.

LINK

Worf elment

2010-06-08T18:18:00.002+02:00

Worf június 8.-án délután örökre eltávozott a klingon vadászmezőkre. Két és fél hónapja agyvérzést kapott, az ezt követő bélelzáródás miatt majdnem elpusztult. Sejtettük, hogy régi önmagát soha nem nyeri már vissza, de bizakodtunk, és próbáltuk megadni neki a megfelelő gondoskodást az utolsó hetekben is. Már csak pépeset tudott enni, a tejbe áztatott háztartási kekszen kívül mást nem is nagyon vett magához. Kapta az immunerősítőt, az emésztést segítő gyógyszert, és egy pár napra valóban jobban lett. Az utolsó napig együtt volt Datával, a régi baráttal, akivel együtt hoztuk el annak idején a tenyészetből; evett, ivott, néha „sétált” egy picit – mert szaladgálásnak ezt már nem lehetett nevezni.

Aztán néhány nap alatt nagyon leromlott az állapota. Egyre kevesebbet és kevesebbet evett, lefogyott, legyengült. Már hetek óta tudtuk, hogy a gerince mellett egy nem operálható lipoma van, ami nyomja az idegeket, és ennek előbb-utóbb meglesz a következménye. Napról napra nehezebben mozgott, először csak húzta a két hátsó lábát, végül már felállni sem tudott. Az utolsó napon már láttuk, hogy fájdalmai vannak, és hogy feladta. Az állatorvos sem kínált más opciót, csak az altatást: ha két éven keresztül boldog élete volt, semmi szükség két hét értelmetlen szenvedéssel meghosszabbítani.

Ő volt a legintelligensebb, legkedvesebb patkányunk, olyan állat, akiről órákig lehetett mesélni az ismerősöknek, rokonoknak, és aki ismeretlenül is mindenki kedvencévé vált. Az ivartalanítás jót tett neki, nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog állat lett, akit nyugodtan betehettünk „nagybácsiként” a kicsikhez, és aki mindig barátságosan fordult a többiek felé. Szeretett ölben ülni, szerette a joghurtot, szerette a májkrémet és szerette a ruháskosarat, amit egy időben főhadiszállásának nevezett ki. Élénk, érdeklődő, kíváncsi állat volt, akinek minden újdonságot meg kellett vizsgálnia, és aki mindig láb alatt volt, ha takarítottunk vagy valamit szereltünk. Szerette a sört, egyszer még be is rúgott; és az összes patkányos szakirodalmat meghazudtolva szerette a csípős chilit. Szeretett kukázni, de tudott tányérból, kanálból is enni. Gyönyörű szőre, különleges színe mindenkit elbűvölt, aki látta – még élete utolsó napjaiban is.

Az egészsége sajnos soha nem volt az igazi. Már akkor tüsszögött, amikor négy hónapos korában hozzánk került; félévesen jött ki rajta először a mycoplasmosis, és azóta gyakorlatilag folyamatos kezelésre szorult. Mindig szó nélkül tűrte a vizsgálatokat, az injekciót, mintha tudta volna, hogy mindez az ő érdekében történik. Talán tényleg tudta – a közmondásosan intelligens patkányok közül is kiemelkedően értelmes példány volt.

És talán azt is tudta, hogy ez a nap lesz az utolsó. Eddig láttuk a szemében az élni akarást, a küzdést és a reményt, de ma már nem. Megtört lett, fáradt és fájdalmas. Nem kért sem a számára készített finomságból, amit eddig olyan jóízűen lefetyelt, és nem kért a simogatásból sem. Mintha csak azt kérte volna, hogy hagyjuk elmenni – és mi hagytuk.

Nagyon különleges állat volt.

Isten veled, Worf - köszönjük, hogy velünk voltál.

WORF HADNAGY

2008.04.18. – 2010.06.08.

The Library of CongRATS 10.

2010-05-11T19:24:00.003+02:00

Jonathan Burt, Rat. London: Reaktion Books, 2005

Könnyű, esszészerű olvasmány a patkány és az ember történetéről, a patkányokkal szembeni előtéleteink gyökereiről, a velük kapcsolatos hiedelmekről.

Angol nyelvű.

LINK

Helyzetjelentés

2010-05-02T11:53:00.004+02:00

Különböző okokból már jó régen nem írtunk a blogba, pedig volna miről.

Worf egészségi állapota sajnos súlyosan romlott, átesett egy agyvérzésen és egy bélelzáródáson. A körülményekhez képest jól van, bár kissé leépült, nagyon nehezen mozog, és soha nem lesz már az az életvidám, intelligens, aktív patkány, mint volt. Ennek ellenére az evést és a kevéske mozgást még élvezi, és amíg örömöt talál az életben, addig nincs nagy baj. Datával együtt átköltöztek egy nagyobb, tengerimalacoknak való ketrecbe, mert Worf már egyáltalán nem tud felfelé mászni, és mozgáskoordinációs problémái miatt nagyokat esne az emeletről. Hetente-kéthetente járunk vele az állatorvosi egyetemre, rendszeresen kap B-vitamint és Immunovetet; reméljük, ez legalább a lábadozás legnehezebb periódusán átsegíti.

Worf: klingon az öregek otthonában

Data: az android, mint eddig szerencsére mindig, most is tökéletesen egészséges, jól működik, forog, zenél, világít

Nyüzi egészsége is nagyon leromlott az utóbbi időben. Két hónapja egy este nagyon rosszul lélegzett az állat, így elvittük az éjszakai ügyeletre. Kiderült, hogy folyadék van a tüdejében, így azonnali beavatkozást és hosszas kezelést igényel. Azóta hetente megyünk az állatorvosi egyetemre vele, injekciókat kap és minden nap kamillateás inhalálást kell végezni vele. Szerencsére már sokkal jobb bőrben van, bár még mindig messze van a tökéletestől. Ő is folyamatosan kapja a vitaminokat és az immunerősítőt.

Nyüzi: lefogyott, legyengült, de jókedvét nem vesztette el

Jean-Luc, Perec és Tuvok: az öregfiúk jókedélyű csapata

Hogy valami örömteli dologról is beszámoljunk: új tagokkal bővült a csapat három albínó fiú, Kosztya, Andrej és Alekszej személyében, akik egy állatotthonból kerültek hozzánk. Kosztya és Andrej nagyon kezes, játékos 4 hónapos kisfiú (testvérek), jelenleg Tuvokkal, Pereckével és Jean Luc-kel laknak együtt a nagy Enterprise ketrecben. Jean-Lucre különösen jó hatással van a fiatalok jelenléte, sokkal vidámabb, mozgékonyabb lett, jó barátokra talált az újoncokban. Alekszej sajnos nem barátkozós fajta, az ő fiatalkori szocializációja elmaradt, így a most másfél éves patkányfiú egyedül lakik egy külön ketrecben. Próbáltuk ugyan összeismertetni a legénység többi tagjával, de egyértelműen kiderült, hogy nem tart igényt a társaságra, és külön lakosztályban kell elszállásolni.

Két generáció a függőágyban: Tuvok felül, Kosztya alul

A törvény keze lesújt

2009-10-18T13:11:00.004+02:00

Floridában egy férfi bíróság elé került állatkínzás vádjával. Az eset szenvedő alanya jelen esetben egy kedvencként tartott patkány volt. A hírek szerint a férfi (akinek egyéb kisebb bűncselekmények miatt már voltak súrlódásai a hatóságokkal) annyira feldühödött azon, hogy a felesége elszívta az utolsó cigarettát, hogy miután kikergette a házból a 20 éves nőt, dühét végül a patkányon töltötte ki, akit szabályszerűen megfojtott. A mentális problémák jeleit mutató férfi így az eddigi 3000 dolláros bírság mellé egy újabb, 5000 dolláros bírságot is fizethet. Bár még jobb lenne, ha leülné.
Édesanyja bevallása szerint a fia nem képes uralkodni magán, és fel kéne végre nőnie. Mi inkább mást javasolnánk, de azt inkább nem vetnénk papírra. Annyi bizonyos: sokat kell még várni, amíg kis hazánkban is hasonlóan komolyan veszik az állatvédelmet.

Orlando Sentinel

Los Angeles Times

Pilvax-körös reformerek a Zöld Tündérben

2009-10-01T13:47:00.008+02:00

A nagy alakítás természetesen mostanában sem maradt el. A performansz megálmodója és színrevivője ezúttal Jean-Luc volt, aki minden bizonnyal nehezményezte, hogy ki van rekesztve az intellektuális körök politikai és költészeti szócsatáinak örök és szimbolikus helyszínéről, a kávéházból, ezért úgy döntött, magához ragadja a kezdeményezést. Ez abban a formában történt, hogy miközben nagy igyekezettel próbálta felhúzni a hájas seggét Kat íróasztalára, kapaszkodónak használta az asztalon álló kávésbögre szélét, és ezáltal egy elegáns mozdulattal magára borította a bögre tartalmát, majd alázuhant a sötétségbe, mint Richter az Emlékmásban.

A bögre tartalma hála istennek nem volt forró, úgyhogy az ijedelmen kívül különösebb kár nem keletkezett a dologból; a tejeskávétól csöpögő Jean-Luc ment a fürdőszobai csap alá (annyira be volt rosálva, hogy még tiltakozni is elfelejtett), a többiek pedig lelkesen nekiálltak felnyalni a kiömlött kávét abban a tizedmásodpercben, amíg kirohantam a felmosórongyért. A bekávézás eredményeképpen a legénység úgy fél óráig igen magas fokozaton pörgött, Worf négylábas balettugrásokkal szórakoztatta a nagyérdeműt, Data pedig automata üzemmódban rohangászott a parkettán. Szerencsére senkinek nem lett baja egy kis koffeintől, a kávéházból mindenesetre nem csinálunk rendszert.

Worf egy barackban megbújó idegen entitást azonosít

Chakotay aggressziója egy hangyányit mintha csökkent volna az utóbbi hetekben, de ezzel együtt sem mondható el, hogy megszállta volna a szentlélek: még mindig külön kell őt elszállásolnunk. Sajnos kifejezetten szórakoztatja, ha Datát vagy Worfot szekálhatja; különösen kedveli, ha csöndben a közelükbe lopódzhat, és a frászt hozhatja rájuk, az éppen szundikáló áldozatok rémisztgetéséért pedig külön bónusz jár. Így hát még mindig némi trükközésre van szükség a konfliktusok elkerülésére. Mivel már megvannak a bejáratott menekülési útvonalak (amikor Nyüzi kijön a ketrecéből, Data és Worf megcélozza Janeway fiókját), és Nyüzi is pontosan tudja, hogy jelenlétünkben a kisebbek gyepálása nem megengedett (általában elég egy nyomatékos „Nyüzi, látlak!” beszólás, hogy irányt változtasson), sérülésekre mostanában nem került sor; még mindig reménykedünk benne, hogy Nyüzi majd csak lenyugszik egyszer, észreveszi magát, vagy megtanul képregényt olvasni és elfoglalja magát valami mással.

Worf Janeway-hez menekül a Chakotay nevű Csúf Csőgörény elől

Worf mellett most már Paris is tüsszögni kezdett (Tuvoknak használt a két hónapja kapott injekció), úgyhogy újra átélhetjük a közös Baytrilfogyasztás meghitt pillanatait. Kicsit aggaszt, hogy Worf szemmel láthatólag lefogyott, de emellett szerencsére nem mutatja a betegség semmiféle jelét: élénk, jókedvű, játékos, sokat eszik, a szeme, füle, bundája tiszta, és még így lefogyva sem mondhatnánk rá, hogy csont és bőr volna. Az azonban kétségtelen, hogy már nem ő a legsúlyosabb egyéniség a csapatban: Nyüzi ugyanis az utóbbi időben hatalmasra nőtt (nem széltében, inkább hosszában).

Az utóbbi időszak infrastrukturális újításaihoz tartozik a zöld polc ("Zöld Tündér", az abszint után szabadon), amit kifejezetten a pateszok játszóhelyének szereltem össze. Eredetileg könyvespolcként funkcionált, de gyorsan kiderült, hogy a legénység már-már perverz módon vonzódik hozzá, így lemondtunk róla, hogy könyveket vagy bármi értékeset tartsunk rajta. Amint látható, itt tároljuk a mosott patkányholmikat (lent a nagy műanyag dobozban), a kaját és az almot, illetve elhelyeztünk a polcokon néhány papírdobozt legénységi használatra. Ezekből az IKEÁban pár száz forintért kapható kartondobozokból igazi patkányparadicsomot alakíthatunk ki; elég, ha minden doboz tetejére és oldalára vágunk egy-egy bejáratot, és teszünk bele pár ócska ruhadarabot. Imádnak itt aludni, bújócskázni, bunyózni, felfedezni, és a polcokon fel-le mászni; a magaslaton biztonságban érzik magukat, és szemmel tarthatják az egész szobát. Egy-két réteg csónaklakkot kentem rá, hogy könnyebben lehessen tisztítani, és ne szívja be a szagokat.

Az ominózus Zöld Tündér

Megy a dobozolás, mint a Tótékban

Álmodozás az élet megrontója...

A plüssállatok szájhigiéniájának ellenőrzése a biztonsági főnök feladata

Valerie, a lelkes patkánymentő

2009-09-20T16:55:00.008+02:00

Puszta véletlenségből bukkantunk rá a neten Valerie Rubner oldalára. Ez az amerikai hölgyemény igen áldozatos példát mutathat minden állatszerető fanatikusnak. Történt ugyanis, hogy házának pincéjében egyszercsak feltűntek a patkányok - de nem ám csapzott csatornatöltelékek vagy hómlessz kotoréklakók, hanem szép, formás "pet rat"-ek, vagyis hobbicélra tenyésztett, ilyen-olyan színű példányok, a bézstől a csuklyásig. Hogy hogyan kerültek oda, arról először csak találgatni lehetett; később kiderült, hogy egy utcával odébb egy felelőtlen tenyésztő egyszerűen szélnek eresztette őket (ami kifejezetten a "no comment" kategóriája). A pateszok pedig feltalálták magukat és szépen bevették magukat Valerie pincéjébe.

Valerie pedig nem esett pánikba és nem hívta azonnal a rágcsálóirtókat, hanem elkezdte etetni a már jócskán elvadult jószágokat. A pateszok kezdtek kezesebbé válni, már nem voltak olyan bizalmatlanok, mint eleinte, de megfogni még nem lehetett őket. Aztán 2003 tavaszán Valerie felfedezte, hogy a pincéje már egy új alomnak is otthont ad, és úgy döntött, lépnie kell, így hát elkezdte szorgos és kitartó munkával, egyesével befogni az állatokat. Persze kiderült, hogy a nőstények nagy része vemhes; így kezdett el Valerie patkánycsapata exponenciálisan nőni. Az utolsó oldalfrissítés idején 78-nál tartott, és még mindig volt pár megrögzött pincelakó, aki kilakoltatásra várt. Valerie egy ideig otthon tartotta az állatokat (ami három német juhász kutya mellett nem mindig lehetett egyszerű), de igyekezett őket elhelyezni állatotthonokban és örökbefogadó központokban. Tényleg le a kalappal. El tudjuk képzelni, mennyit kell takarítani 78 patkányra - illetve mekkora zajt csaphatnak éjjel...

Itt látható néhány helyes példány Valerie patkányseregéből (a képeket természetesen ő csinálta):

Flickr fotóalbum

2009-09-20T15:46:00.000+02:00

Nemcsak a DeviantArton keresgélhetünk patkányos műalkotásokat szemlegeltetési célzattal. Ott van egyebek közt a Flickr nevű hatalmas fotógyűjtemény is. Most innen szemezgettünk, élvezkedjetek!

by Melissa Crosby

by Jessica Florence

by inkyblack

by lornus

by HoneyPie!

by yuka.sobaka

A repülő szibériai vadászhörcsög, avagy a helyzet komikuma

2009-09-19T12:38:00.007+02:00

A patkánytartás velejárója, hogy az ember időről-időre idióta helyzetekbe kerül. Például ilyenekbe, amiket itt alant összeszedtünk.

Patkányaink az élelmezésügyi szakértők a háznál, a magyar állam is sikerrel bevethetné őket bolti termékellenőrként. Ha a hiperpuccos, színes, táncoló, beszélő felvágottat messziről elkerülik, már tudjuk, hogy emberi fogyasztásra is alkalmatlan, és a jövőben nem képezi a patkányok menüjének részét (ahogy a mienkét sem). A Danone Könnyű és Finom fantázianevű joghurtba belekevert "valódi gyümölcsdarabokat" rendszeresen a szoba túlsó sarkába köpik. (Az oké, hogy attól könnyű, hogy a PVC-n, ételszínezéken és "E-vitaminokon" kívül nincs benne semmi... végülis biztosan finom, mert a joghurt részét viszont imádják.) Gondolkodtunk is rajta, hogy írunk egy levelet a fent nevezett termék gyártójának, miszerint a patkányteszten nem ment át, ez bizony proletárjeles (egyes).

Vulkáni logikát alkalmazva a város másik csücskébe hordjuk az állatokat orvoshoz (Gráfékoz, természetesen), persze autónk nincs, így ha nem sikerül mobilizálni valamelyik autós családtagot, élvezhetjük a pesti taxik kényelmét és árszabását is. A diszpécsernek előre beharangozzuk, hogy patkány lesz nálunk, így a sofőr bácsik nagy igyekezettel szoktak csevegni állatos élményeikről és próbálják bizonyítani elfogulatlan, sőt lelkes patkánypártiságukat. A kedvenc beszólásom egy ötvenes úrtól: "Jaj, nagy divat mostanában az a szőrös, hosszú állat, tudja, az a vadászhörcsög!"
Szerencsére vissza tudtam fogni magam és nem nevettem ki hangosan, de itthon nagy tetszést aratott a történet és azóta is, ha az egyik állat vadul kergeti a többieket, bizony ráakasztjuk a "vadászhörcsög" címkét.

Q egykori egyetemi témavezetője (nevezzük csak "Profnak") ellátogat szerény otthonunkba, nem titkoltan némi patkánynézési célzattal is. A legénység először hezitál, majd Worf magához ragadja a kezdeményezést: először is finoman megfogja a Prof egyik ujját (kezet fog), majd felszalad a vállán, beleharap a fülébe, és két lábra állva rendezgetni kezdi a Prof kissé zilált frizuráját. Azóta kb minden elsőéves végighallgatja az áradozást Worf hadnagyról, nem is beszélve a különféle baráti összejöveteleken megforduló kollégákról és ismerősökről. Hiába, patkányaink betörtek az értelmiségi körökbe is.

Mesterember érkezik ablakot javítani, sétál, méreget, patkányok az űrhajóban tesznek-vesznek, és persze kitör köztük egy kisebb konfliktus, míg végül a győztes megrágcsálja az elnyomottat, aki panaszosan csiporászik. Munkában megfáradt mesterünk erre felkapja a fejét és szakértő szemmel méregetni kezdi a ketrecet: "Ez milyen madár?" (Q: "Hát, szőrös. Ha feldobom, még repül is.") Nem, végül udvariasak voltunk és megmutattuk az állatkákat a majesztrónak, aki fiatal srác létére gyanakodva méregette őket.

Hazafelé araszolunk, Worf figyelget a hordozóban, a társasház oszlopos lakója (nevezzük Lajos bácsinak) közelebb tipeg a botjával. "Jaj, de aranyos, mi ez?" Beüt nálunk a pánik, ha most azt mondjuk, ez egy patkány, az öreg még képes és felnyom a közös képviselőnél, sosem lehet tudni (egyes társasházakban nagy divat mószerolni, így volt ez régen is, csak akkor a párttitkár elvtárshoz mentek). Q. kivágja magát egy mentőötlettel: "Szibériai nemespatkány!" A varázs nem törik meg, ki lehet venni, Lajos bácsi simogat, jaj, és nem terjeszt-e betegséget, milyen szép kis állat... (Talán többen emlékeznek a Waczak szálló egyik részére, ahol Manuel, a spanyol bevándorló pincér lelkesen beköltözteti a hotelbe Basil-t, a "szibériai hörcsögöt", akiről később kiderül, hogy nagyon is prózai (és egyébként nagyon helyes) aguti patkány, a csatornalakó nemes vérvonalból. Basil persze kiszökik a ketrecéből és az étteremben szaladgál, miközben besétál a rettegett szállodaellenőr...)

Paparazzo pillanatok

2009-09-18T16:07:00.002+02:00

Worf és Jean-Luc a kamerák előtt. Hanggal!

Sajtómegjelenés No.2

2009-09-17T12:41:00.007+02:00

Örömmel jelentjük, hogy a legénység ismét helyet kapott a Cukiságon: ezúttal Worf hadnagy villantott egyet a rágógumitolvaj szerepében. Mi több: akárcsak az előző képre, erre a sztárfotóra is 5/5 pontot adott a szerkesztőség. Sőt, ami még ennél is több: tegnap késő este küldtük el, és ma reggel már fel is tették! Hmm, lehet, hogy Worfnak protekciója van? Vagy lepaktált az alvilággal, és a szerkesztőségben már kora reggel megjelent két baseball ütős kopasz patkány?
A Cukiság-bejegyzés megtekinthető a fenti képre kattintva.
Köszönjük a szerkesztőségnek újfent! :)

Alapvető viselkedésformák

2009-09-17T11:55:00.009+02:00

Fórumokon, weboldalakon jártunkban-keltünkben gyakran tapasztaltuk, hogy kezdő patkánytartók nehezen értelmezik vagy félreértelmezik állatuk viselkedését. Volt olyan is, aki rémülten kérdezte a többiektől, hogy a patkányának „ki-be jár a szeme”, és mit csináljon, vigye-e állatorvoshoz; más a kutya farkcsóválásához hasonló vidám reakciónak vélte a patkány farokrezgését. Bár attól nagyon messze vagyunk, hogy a patkányok minden apró rezdülését pontosan interpretálni tudjuk (erre csak állatviselkedés-kutatók képesek, és ők is csak az állattal eltöltött hosszú idő után), de néhány többé-kevésbé ismert, alapvető viselkedésformát szeretnénk bemutatni, hogy ha ilyet produkál a patkány, ne legyen se ijedelem, se félreértésből származó konfliktus. Aki meg már kívülről tudja mindezt, az csak nézegesse az aranyos pateszokat. :)
Odaírtuk az angol kifejezést is, hátha találkoztok ilyesmivel külföldi oldalakon.
Sajnos nem mindegyik videó csúcsminőségű; igyekeztünk olyanokat összeválogatni a YouTube-ról, ahol az állatok viselkedése tisztán megfigyelhető.

A gazda mosdatása

A gazda kezének, ujjainak finom rágcsálása (nem harapása) és nyalogatása általában a szeretet és ragaszkodás jele. A pateszok egymást is folyton tisztogatják, ez a szociális kötődések egy fontos eleme. Ha a patesz nyalogat és rágcsál, akkor „csapattagnak tekint”. (Ha valami finom szósz van a kezeden, az persze más...)

Fogcsattogtatás (bruxing) és „boggling”

A gyors fogcsattogtatás, amely általában az orr mozgátásával és a bajszok rezgésével jár együtt, több mindent jelenthet. Izgatott patkányok hallatnak hangosabb, keményebb fogcsattogtatást (Data például rendszeresen ezt teszi, amikor valami finom kajaszagot érez, de nem tudja, pontosan hol az illat forrása). A valamivel halkabb, gyors csattogtatás (angolul bruxing) azonban általában a megelégedettség és a nyugalom jele; Worfnál és Jean-Lucnél pl. elalvás előtt gyakori. Ehhez társulhat az ún. boggling (ha agyonütnek, akkor se tudom, hogy hívják magyarul – ha valaki tudja, segítsen ki). A fogcsattogtatás közben az alsó állkapcsot mozgató egyik izom a szemgödör mögött halad el, és amikor az állkapocs mozgása intenzívvé válik, ez az izom minden mozdulatnál kicsit „kilöki” a szemgolyót a szemgödörből, ezt nevezik angolul bogglingnak. Ez egyértelműen a jókedv, elégedettség és nyugalom jele, tehát ha ezt látod a patkányodon, nincs miért aggódni, éppen ellenkezőleg!
Egyes vélemények szerint beteg vagy depressziós pateszok is csattogtatják a fogukat és "bogglingolnak", mert ez megnyugtatja őket. Jean-Lucnél is megfigyelhető volt a műtét utáni pár napban. Ennek ellenére egy boldog és egy beteg pateszt nemigen lehet összekeverni: az utóbbi passzív, levert, félrehúzódó és étvágytalan.

A farok „csóválása” (tailwagging)

A farok gyors, oldalirányú rezgése, a „farokcsóválás” általában azt jelzi, hogy az állat ideges, bosszankodik vagy fél. Worfnál a herélése előtti „síkideg” időszakban gyakran láttuk meg ezt a viselkedést, amikor megpróbáltuk megsimogatni vagy megfogni. Akkor is gyakran megfigyelhető a farokrezgés, ha a patkány ragadozóval kerül szembe, illetve egy fajtárssal való összecsapás előtt. A videón látható állat nem kifejezetten örül, hogy simogatják és fogdossák, de az idegessége nem olyan mérvű, hogy a gazdájával szembeni aggresszióvá fajuljon.

Vannak olyan patkánytartók, akik szerint a fiatal patkányok néha örömükben, vagy erős érzelmi reakció esetén is produkálnak ehhez hasonló farokcsóválást, de ez elég ritka. A mi állataink esetében eddig ez még mindig idegességet, „hagyjál már”-hangulatot jelzett.

A fej ingatása (swaying)

Főleg albínó, vörös szemű egyedeknél figyelhető meg, hogy az állat lassan jobbra-balra vagy fel-le ingatja a fejét. Ennek az az oka, hogy a patkányok rosszul látnak, a vörös szemű példányok pedig különösen rosszul, és ez a mozgás segít nekik, hogy jobban felmérjék a tárgyak közötti távolságot. Barna szemű (nem albínó) patkányoknál is megfigyelhető elsősorban a fej fel-le ingatása, főleg nagyobb távolság átugrása előtt. A mieink rendszersen csinálják, mielőtt megcélozzák Kat fiókját vagy a kanapét.

Egymás tisztogatása (grooming)

A hierarchia megtartásának és kimutatásának fontos eszköze. A fenti videón az alárendelt példány a hátán fekszik, megadási pózban, és halkan csipog, míg a rangban felette álló patkány a nyakát rágcsálja. Ez a mi példányainknál is mindennapos. A legtöbb patkány rövid, halk, csipogó hangot hallat, amikor egy rangban felette álló példány tisztogatja.

Játék a gazdával

A fenti videón látható patesz egyértelműen élvezi, amit csinál. A gyors ide-oda ugrálás, elbújás, majd újbóli előmerészkedés és rohangálás, illetve a gazdi kezének finom harapdálása a játék gyakori formája, főleg fiatal egyedeknél. A mieink közül leginkább Parisnél és Worfnál figyeltük meg.

Játékos küzdelem (playfight)

A patkányok (főleg a hímek) igen gyakran szórakoztatják magukat játékos látszat-küzdelemmel. Ez persze nem csupán játék, bizonyos rangsorbeli kérdések is eldőlnek közben a fiatalok között; ha így nem sikerül dűlőre jutni, általában akkor kerül sor komolyabb harcra. Ezen a videón három patesz „verekszik”; bár a valódi konfliktusokban is megfigyelt pózokat is bemutatják (pl. felegyenesednek és szembefordulnak ill. boxolnak), a mozdulatsor egyértelműen játékos, nem harapnak egymásba és nem próbálják kiszorítani a másikat. A cél a másik „két vállra fektetése”: a vesztes a hátára fekszik és pár pillanatra megdermed (freezing), a győztes pedig két mellső lábával finoman a hasába tapos. A játék általában időről-időre megszakad, amikor valamelyik félrevonul mosakodni vagy körülnéz a szoba felfedezetlen részén. Játékos harc közben általában halkan csipognak is. A mi pateszaink napi programjának legalább felét ehhez hasonló játékos küzdelem teszi ki.

Valódi aggresszió

Itt két ismeretlen patesz találkozik. A csuklyás van „otthon”, ő tekinti magáénak a területet, és próbálja behódolásra késztetni a betolakodót, aki igyekszik nem provokálni konfliktust. Ez valódi harc, de nem kifejezetten komoly. A csuklyás példány oldalazó mozgással próbálja a falhoz szorítani a vetélytársát, illetve igyekszik a hátára fektetni és behódolásra kényszeríteni, miközben némi hangos és felháborodott csipogásra is sor kerül. Ha az egyik megfutamodik, az aggresszív fél néha üldözni kezdi, ami egészen vad méreteket ölthet (amikor Nyüzi Datát vagy Worfot üldözi, olyan lábdobogást produkálnak, mint egy teljes lóversenypálya).

Ilyen esetekben felmerül a kérdés, hogy szétválasszuk-e a verekedő feleket. Ha a verekedés eldurvul, jobb közbelépni, de szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a patkányoknak bizonyos konfliktusokon muszáj keresztülmenniük, hogy elnyerjék a helyüket a csoportban, és ez a viselkedés teljesen normális. Látható, hogy a csuklyás példány egy idő után érdeklődését veszti, a fehér pedig nincs különösebben nagy stresszben. Ha azonban a támadó fél nagyon durván lép fel, vagy a megtámadott állat erős félelemreakciót ad, érdemes közbelépni, és később újra próbálkozni az állatok összeengedésével, lehetőleg semleges területen.

A konfliktus nem mindig jár hangos visítással és a Mátrixból lopott harcmozdulatokkal. A fenti videón a megtámadott fél behúzódott a tévé alá, ahol bizonyos védettséget élvez, míg az aggresszor méregeti, és próbálja kiszorítani a zugból ill. beléharapni. A megtámadott patesz közben a fogát mutogatja (tooth display), illetve hol ijedten csipog, hol egészen halk, sziszegésszerű hangot hallat, ami ahhoz hasonlítható, mint mikor a macskák egymásra fújnak (hissing). Bár ez a konfliktus nem látványos, a megtámadott fél számára nagy stresszel jár: megfigyelhető, hogy az állat gyorsan lélegzik, illetve pár képkockán látszik, hogy oda is ürített (a székletürítés gyakori félelemreakció). A támadó fél is szemmel láthatólag feszült, a bundája fel van borzolva. A patkányok akár órákig is képesek így farkasszemet nézni. Ennek a két példánynak a gazdája véleményem szerint jobban tette volna, ha pár perc elteltével (ha nem oldják meg addig maguk között a konfilktust) szétválasztja a két állatot, mivel a helyzet mindkettőjük számára stresszes. Mint ez a videóhoz fűzött megjegyzésből kiderül, a két állatot a továbbiakban permanensen külön kellett tartani.

Nagyon hasonló zajlott le anak idején Jean-Luc és Chakotay között napi gyakorisággal. Jean-Luc herélése óta már csak játékos harc van köztük.

Kedvencként tartott pateszok közti komoly konfliktusról nem találtunk videót (szerencsére, ez ugyanis azt jelzi, hogy senki sem volt annyira ostoba, hogy tétlenül végignézzen és felvegyen egy véres verekedést), így a fenti videón egy vad vándorpatkány és egy házi patkány küzdelmét láthatjuk. Ha nem lassított a felvétel, általában csak egy gyorsan mozgó és éktelenül visító szőrgombócot láthatunk mindebből. A támadó általában a másik hátát és hátsó felét próbálja megharapni (az ezeken a testtájakon talált sérülések leggyakrabban verekedések nyomai). A véres harc elég ritka, de komoly következményei lehetnek. Ha vér folyik, mindenképpen válasszuk szét a harcoló feleket! (Ilyenkor ajánlatos vastag kesztyűt húzni vagy törölközővel megfogni az állatokat – a gazda kezéről könnyen azt hihetik a harc hevében, hogy egy harmadik patesz csatlakozott a verekedéshez...)

Pateszok ajándékba

2009-09-15T21:08:00.006+02:00

Bár azon álmunk megvalósításától, hogy megalapítsuk az első magyar patkánymentő (Rat Rescue) szervezetet, sajnos még elég messze vagyunk, gondoltuk, megosztunk veletek pár linket, amikre véletlenül bukkantunk a neten. Ezek a kis jószágok ingyen elvihetők, és szerető gazdit keresnek. Lehet, hogy néhányuk már elkelt, úgyhogy siessetek! :)

Dumbo pateszok (3 hím, 3 nőstény) - Budapest, III. kerület

Birkshire pateszok (2 hím, 3 nőstény) - Tatabánya

Csuklyás pateszok (2 fiú) - Balatonfüred

11 kispatesz (fiúk-lányok vegyesen) - Belvárdgyula

albínók - 1 hím és 3 nőstény - Noé Állatotthon, Budapest

Ha szeretnétek beszerezni patkányt, érdemes körbenézni a neten, hátha valakinek családi vagy egészségügyi okokból meg kell szabadulnia a kedvencétől. Ilyenkor nemcsak arra van jó esély, hogy az állat saját játékait, ketrecét is megkapjuk, de ideális esetben a gazda tanácsokkal is elláthat az állat személyiségét és szokásait illetően. Érdemes körbenézni a patkányos fórumokon, ott is gyakran meghirdetnek ajándékba elvihető pateszokat.

Újra az állatkísérletekről

2009-09-15T20:46:00.005+02:00

A Fehérkereszt Állatvédő Liga honlapján találtuk az alábbi közleményt. Az állatkísérletek szenvedő alanyai sajnos igen gyakran patkányok... Ha lehetőségetek van rá, vásároljatok Ti is "cruelty free" vagy "not tested on animals" címkével ellátott termékeket!

"Van más lehetőség, már nem kell állatokat ölni kozmetikumok teszteléséhez!

A napokban ért véget az a nemzetközi konferencia, amelyen számba vették az állatkísérletek kiváltásának lehetőségeit. És igen, vannak más módszerek is, nem kell állatok szemébe, bőrére, hasába, végbelébe juttatni a hatóanyagokat ahhoz, hogy aztán mi, emberek veszély nélkül magunkra kenhessük a kozmetikumainkat!

Már nem csupán vágyálom, de létező alternatíva: az állatkísérleteket ki lehet váltani más módszerekkel, tehát semmi indok nincs arra, hogy évente állatok milliói szenvedjenek kozmetikumok, gyógyszerek és fegyverek tesztelése közben.

A „7th World Congress on Alternatives & Animal Use in the Life Sciences” nevű rendezvényen globális állatjólléti közösségek találkoztak vezető tudományos közösségekkel. A cél az volt, hogy áttekintsék: miként válthatóak ki az állatkísérletek Észak-Amerikában, Európában és Japánban.

Kiderült, hogy a genetika, egyes számítástechnikai technológiák és az úgynevezett through-put testing rendszerek használatával is értékelhetőek a vegyi anyagok, tehát megmondható, hogy a gyógyszer, oltóanyag, az élelmiszer-adalékanyag, növény védőszer és kozmetikai termék veszélyes-e az emberi szervezetre.

Ha a helyettesítés általánossá válik, akkor körülbelül 20 év múlva eltűnhetnének a földről az állatkísérletek.

A világ több mint 40 országából, több mint 850 szakértő részvételével augusztus 30 és szeptember 3. között lezajlott tanácskozáson kiderült, hogy géntérképezés, egyes számítógépes technológiák (összekapcsoló és elemző adatbázisok), illetve az in vitro tesztek szofisztikált második generációjának használatával élő állatok nélkül is kiértékelhető a vegyi és a mikrobiológiai anyagok veszélye.

Ez a jövő!

Megengedhetetlen, hogy – amint azt a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) adatai mutatják - az állatkísérletek 63 százaléka hadászati célokat, 31 százalékuk kozmetikai szerek tesztelését, és alig 6 százalékuk gyógyászati célokat szolgál! Nem igaz tehát az, hogy az állatok valamilyen magasabb rendű cél miatt, tehát emberi gyógyszerek tesztelése miatt szenvednek. Ez csupán elenyésző százaléka a valódi célnak. És megéri egy új rúzsszín előállítása, hogy azért nyulak ezrei haljanak meg? Vagy egy új samponért kutyák lenyúzott bőre alá csepegtessenek a hatóanyagból? Ha tudná, hogy a tusfürdőjét előzőleg macskák és majmok nyílt sebeibe csorgatták, lenne kedve használni zuhanyozáskor?

Gondoljon bele! A PETA adatai szerint az Egyesült Államokban évente mintegy 115 millió állat válik a különböző célú tudományos kísérletek áldozatává!

A Fehérkereszt Állatvédő Liga arra hívja fel a figyelmet, hogy igenis van már más módszer, ezért tudatos, felelős vásárlóként azokat a termékeket kell előnyben részesíteni, amelyek nem okozták állatok szenvedését. A termékeken címke jelzi, hogy megfelel-e ennek a követelménynek: "cruelty free" vagy "not tested on animals" felirat jelzi ezt a tényt.

„Azt, hogy egy sampon, hajlakk, szempillafesték irritálja-e a szemet, úgy ellenőrzik, hogy kalodába zárt, mesterségesen éberen tartott nyúl szemébe csöpögtetik az anyagot napokon keresztül; az állat természetesen előbb-utóbb megvakul. A dezodorokat, arckrémeket emlősállatok leborotvált testfelületére kenik, közben figyelik, mennyire pirosodik, duzzad a bőr, kialakul-e gyulladás, esetleg hosszú távon rákosodás.” (Forrás: National Geographic 2007)

Ha azt kérdezik, hogy miért adunk ki erről közleményt, miközben Magyarországon az 1998-as állatvédelmi törvény szerint is tilos engedélyt adni állatkísérletre szépítőszer, dohány- és egyéb élvezeti cikk, valamint fegyver, ennek alkatrésze, továbbá lőszer előállítása céljából?

Azért, mert bár az Európai Unió területén már idén sem lehet állatokon tesztelt termékeket behozni, mégis rengeteg olyan termék található az üzletek polcain, amelyek gyártói továbbra is végeznek állatkísérleteket.

Pedig most már egyértelmű: léteznek sokkal megbízhatóbb, alternatív módszerek, például emberi sejttenyészeten, emberi szöveten, szervkultúrán sokkal jobb eredménnyel vizsgálható a toxicitás, mint ha például kutya vagináján, vagy hörcsög végbelén tesztelik az adott kozmetikum alapanyagait.

Üdvözöljük tehát a 7. Világkonferenciát az állatok alkalmazásáról és alternatíváiról az élettudományokban, és felhívjuk arra a magyar tudományos élet figyelmét, hogy tegyen meg mindent azért, hogy Magyarországon is a legfejlettebb eszközöket alkalmazzák azokon a területeken, ahol szükséges egyes hatóanyagok tesztelése.

Az állatvédelmi törvény a kísérleti állatok jogait is védi! Legalábbis elméletben – és mi, a Fehérkereszt Állatvédő Liga azt szeretnénk elérni, hogy a való életben is a lehető legkisebb mértékben használják ezt a módszert, és akkor is tartsák tiszteletben az állatok jogait az élhető élethez.

Janban Janaz, SZIE Környezettudományi Doktori Iskolaegyetemi docens, az állattudományok kandidátusa

Szilágyi István, kurátor"

A cikket itt találtuk

Vadászat zoknira

2009-09-13T23:10:00.003+02:00

A nap horrorfilmje: Jean-Luc elhatározta, hogy az a zokni neki igenis kell...

Diplomáciai gubancok

2009-09-11T23:36:00.004+02:00

Zajlik az élet, mint télen a Duna.

A sorozatos bunyó miatt újabb átszervezésre volt szükség: most Chakotay (Nyüzi) külön alszik a kis ketrecben, a többiek pedig az Enterprise+Voyager komplexumban, amit ünnepélyesen összenyitottunk. Most szabadon mászkálhat a legénység, és ötük között nem is került sor konfliktusra. Még Data és Tuvok is, akik eddig nem különösebben kedvelték egymást (talán Tuvokot zavarta, hogy egy androiddal nem megy a vulkáni agyegyesítés?), összehaverkodtak, és láttuk már őket egymás mellett sziesztázni. Jean-Luc is nagyon jól elvan a kicsikkel, Worf pedig egyenesen a „kedves nagybácsi” szerepében tetszeleg. Paris és Tuvok gyakran játszik Worffal, aki szemlátomást örömmel veti bele magát a gyermeknevelésbe.

Chakotay mostanában Datát pécézte ki magának, és minden erejével próbálja az egyetlen felnőtt hím vetélytársat omega pozícióba kényszeríteni, vagyis a ranglétra legaljáig rugdosni. Data egyáltalán nem keresi a konfliktust, sőt, kifejezetten menekülőre fogja, ha Chakotay támadásba lendül. Sajnos néhány (nem túl komoly) sebet is találtunk a hátán, ami kifejezetten a Nyüzivel való bunyózás eredménye. Ez volt az egyik oka, amiért elkülönítettük Nyüzit, legalábbis a napi pihenés idejére. Reméljük, hogy lecsillapodnak majd az indulatok; mindenesetre minden nap adunk a békés többségnek egy-két órát, amikor Nyüzi még a ketrecben kuksol, ők viszont már szabadon játszhatnak. Ilyenkor rendszerint Data is kifutkározza magát, és amikor a rettenetes terminátor is kijön a ketrecből, az android visszahúzódik Kat fiókjába aludni. Nem akarjuk őket teljesen elszeparálni egymástól; meg kell oldaniuk a konfliktust egymás között, úgyhogy minden nap találkoznak ketrecen kívül, semleges területen, és remélhetőleg a diplomáciai tárgyalások is nemsokára megkezdődnek...

A hét szenzációjaként beszereztünk az IKEÁban néhány plüsspatkányt, és hivatalos találkozót szerveztünk a legénységgel. Az esemény fényképes dokumentációja alant látható.

Jean-Luc és Nyüzi a plüsspatkányokon taposnak

Paris és Tuvok diplomáciai kiküldetésben

Nyüzi, a Hatalmas és Rettenetes

Attrakció: Paris és a vizespalack

Indul az angol Star Rat Enterprise

2009-09-04T22:44:00.003+02:00

Kedves olvasóink, nemzetközi vizekre evezünk: elindult a blog angol verziója, amely elérhető a jobb oldali kis angol zászlóra kattintással.
A blogolás természetesen magyarul is folytatódik!

Az alvás mesterei

2009-09-04T01:47:00.002+02:00

Ha valaki még nem találkozott volna vele, ő itt Bug, a fotós Jessica Florence patkánya. A róla készült fotósorozat a flickr-ön, ITT megtekinthető.
Méghogy a patkány nem aranyos. Höhö.

Szerelés és Nyüzéria

2009-09-04T00:07:00.005+02:00

Gyors helyzetjelentés: A legénység tagjai közti viszonyok alakulása már-már a Barátok köztöt idézi, ahol ugye mindenki mindenkivel kavar, aztán mindez visszafelé, majd térfélcsere. Jean-Luc és Chakotay (Nyüzi) mostanra kifejezetten jó haverokká avanzsáltak, sőt, gyakorlatilag már Jean-Luc az egyetlen, aki képes hosszú távon elviselni Chakotay egyre gyakoribb agymenését. Nyüzi ugyanis (aki folyamatos "nyüzögésével", vagyis a legenyhébb szellő érintésére hallatott, felháborodott, méltatlankodó és sértett nyivákolásával szolgált rá erre a csúfnévre) mostanában már nem csak Worfot, de Datát is üldözi, és két napja egy csúnya karmolást is találtunk Data hátán, ami azóta - talán a rendszeres betadinozásnak köszönhetően - szerencsére teljesen begyógyult. Éjszakánként is egyre gyakrabban hallani, hogy Chakotay gyepálja a két kicsit, akikkel egy ketrecben van elszállásolva; néha elzavarja őket az itató mellől (ennek kivédésére betettünk még egy itatót), néha egyszerűen csak "beszól" nekik, vagy ad egy-két pofont. Egyelőre türelmesek vagyunk, velünk szemben nem kifejezetten agresszív az állat, csak hisztis, és a konfliktusok sem olyan durvák, mint amikor Jean-Luc volt a támadó, de jó lenne már, ha véget érne az állandó terrorfenyegetettség... A picik is kezdenek cseperedni, és várható, hogy Paris egyszer visszaüt. Végszükség esetén van még két kis ketrec (az egyik gyári, a másik home-made), ahova el lehet különíteni a célszemélyeket, de reméljük, erre nem lesz szükség. Mindazonáltal örülünk, hogy a legénység ilyen népes, kifejezetten jót tesz nekik a társaság, főleg hogy gyakorlatilag egész nap kint rohangálhatnak.

Infrastruktúrális beavatkozások: Mivel meguntam, hogy kétnaponta a padlón fekve takarítottam a behordott magokat és miegymást a könyvszekrények alól, egy elborult pillanatban leszereltem a könyvszekrény lábait, így már nincs mi alá behurcolni a kajamaradékot. Hehehe... (Utólag belegondolva minden újdonsült patkánytartónak csak azt ajánlhatjuk, hogy igyekezzen minimumra csökkenteni azon helyek számát, ahová a patkány bőven befér, de az emberi kéz/kar nem. Az efféle búvóhelyek hiányát könnyen kompenzálhatjuk néhány fedeles kartondobozzal, ahol védve érzik magukat, ám ahonnan egy pillanat alatt kivehetők, ha alvásidő / bombariadó / UFÓ megszállás van.) Egy füst alatt a tévét is feltettük egy olyan helyre, ahol nem érik el, Parisnek ugyanis kedvelt szórakozása volt a Panasonic Everest megmászása. A következő nagy feladat a már eltervezett falra szerelt polcok felrakása lesz, amihez azonban szükségeltetik még: 1. a faterom profi fúrógépe, 2. polcanyag és konzol, 3. lelkierő. Emellett ideje volna beszerezni egy külön dobozt vagy kosarat a tiszta "patkányruhák" (a ketrecben használt textíliák) tárolására; külön szennyestartóról már gondoskodtunk. Néha az az érzésünk támad, hogy nem hat patkányunk, hanem hat gyerekünk van, legalábbis annyi velük a gond...

Paparazzi fotók a joghurtozásról (nem kapnak gyakran, elvégre ez afféle édesség, de mivel egész nap rohangásznak, szerencsére nincsenek súlyproblémáik):

Data bemelegít

Patkányinvázió Kat ölében: célkeresztben az eperjoghurt (amiből a "gyümölcsdarabokat" minden alkalommal kiköpködik... Ezek után bele sem merünk gondolni, mi van benne.)

Sajnálom, kormányos, ez a bögre egy patkányra van kalibrálva...

Jean-Luc a vályúnál, Worf lopakodó üzemmódban

Tuvok és Nyüzi kénytelen egy kanálon osztozni...

...míg a háttérben Worf kiszolgálja magát.

Azért a klingon még bevág valami snacket a joghurt után...

Holofedélzeti kicsapongások, avagy már megint arcul csapjuk a közízlést

2009-08-18T15:06:00.012+02:00

A holofedélzet - ha valaki nem tudná - egy virtuális világ, ahol a legénység tetszőleges környezetet hozhat létre, ahol kimenői során kedvére kikapcsolódhat. A két fenegyerek, Paris és Tuvok, belekóstolt a huszadik századi éjszakai életbe. Paparazzónk követte őket.

Hol vagyok? Ez a Zománclavór Pub vagy a Fogadó a Számlagyárhoz? Már reggel van? Nem tud várni az asztal letörlésével? Még aludnék egy csöppet, ha hagynának...

A kései vendég hitelképtelennek bizonyult és most mosogatással törleszt. Tisztábbra tessék nyalni, még öt karton sör árával tartozik!

Paris már kijött a detoxból, Tuvok pedig épp a "Bee Straw Bisztró" fantázianevű vendéglátóipari üzemegységből támolyog kifelé, időpont: délután két óra. "Maga hogy van? Elkártyáztam a trikordert..."

"Festő úr! Ebben a testhelyzetben megfelelő szögben esik rám a fény, vagy forduljak 0.3481235 fokkal jobbra, hogy érjen egy kicsit az infralámpa, és atomszintű rezonancia jöjjön létre?" Data az űrkikötő egyik gyanús sikátorában modellt áll az utcai művésznek.

Ő itt a haverom, Worf, az imbecil arckifejezés ne tévessze meg, ír, olvas, publikál, előadásokat tart. A reggeli kávé előtt viszont nem túl kommunikatív.

Worf meghívott vendégelőadóként részt vesz a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tartott "Reakciók és válaszok a 21. század nukleáris kihívására" című előadássorozaton. A rekordja egy százas csomag fülpiszkáló megsemmisítése 2.45 perc alatt.

A notesztömb kissé tovább tart, de Worf még így is felkerült a bolygó tíz leggyorsabb iratmegsemmisítőjének listájára.

Heti sztárfotónk a "Világuralmi törekvéseink" című kerekasztal-beszélgetésen készült, a fotót és annak szerzői jogait ~~megvettük~~ elloptuk az anarchizmus jegyében. Hö.

Rács-álló rágcsálók

2009-08-11T12:45:00.008+02:00

Örömmel nyújtok át egy csokor kispatkányt ezen az esős napon. Titkos ügynökünk, Saarloos szerint ezek valójában életképek a fiatalkorúak börtönéből, ahol a barna kapucnis őr nincs felvillanyozva a feladattól, a szürke kapucnis smasszer pedig megzabálja az elítéltek fejadagját, míg azok kenyéren és vízen tengődnek.

Ez mind csak félrevezető mese :-) A fotók a Rodentológia fórumról származnak, rágcsáló-gazdik (és maguk a kisállatok) találkozóján készültek. Még mielőtt felhördülnének az ádáz állatvédők, elmondjuk, hogy a ketrec nyitva van, és a bent lévők szabadon távozhatnának, de - mint tudjuk -a patkány úgy érzi jól magát, ha nagy a kupac. Hasonló szépségek, valamint hörcsögök, egerek és sok másféle állatka beszerezhető Ricantától.

Sátán sátán hátán

2009-08-09T20:45:00.003+02:00

Kedves egybegyűltek, ő itt Sátán. Remélem, mindenki kellőképpen elborzadt, megrémült, veti a kereszteket, és rohan a Bibliáért. (Külön figyeljük meg a cuki kis horgolt terítőt a háttérben! Ez már az Armageddon, semmi kétség.) Tekintve, hogy Sátán még csak 3 hónapos, lehet, hogy van még egy kis időnk a végítéletig. Addig mindenki sürgölődjön, gyónja meg bűneit, és siessen, amerre a lelkiismerete noszogatja.

A képet Melinda küldte, köszönjük neki! :)

(Ha van fotótok saját pateszról, szívesen feltesszük őket!)

Lopás

2009-08-09T09:58:00.003+02:00

Ismerős szitu. A tárgyainkat a legképtelenebb zugokban szoktuk viszontlátni, esztétikusan kicsipkézett állapotban :-)

Credits: WolfySilver

DeviantArt fotóalbum folytköv.

2009-08-03T21:58:00.006+02:00

Man and rat by lady~mackbeth

Rat by annoying94

Rat by nitrem

Nemesis by Nebhet

Flail by TrusLuchus

Dora by regulus19

Cosiness by riotzzz

Cheese by JustStrayDog

Pesti patkánykorzó

2009-08-02T10:26:00.005+02:00

Ismét a pesti patkányokról cikkeznek; ezúttal a 168 óra hasábjain faggatták az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi szakemberét a számunkra oly kedves rágcsálókról. A tanulság még most is ugyanaz: ételmaradékot nem elölhagyni, szemetet megfelelő helyen tárolni; ha esetleg harapás történne, irány a doki.

Íme a cikk:

168ora.hu

Háború és béke

2009-07-30T20:55:00.004+02:00

Hosszas hallgatás után örömmel számolhatunk be róla, hogy Jean-Luc és Chakotay végtelen történetnek, sőt már-már tolsztoji regényfolyamnak is beillő konfliktusa mégiscsak lezárulni látszik, és ráadásul még egyikünk sem őszült meg teljesen. Nagy nehezen és sokára, de Jean-Luc elkezdett lenyugodni; a kergetőzés-bunyózás ugyan még mindig folyik, de már teljes mértékben játékos jelleggel. Sőt, tegnap elérkezett a várva várt történelmi pillanat: az ősi ellenségek együtt tanyáztak az alvóhelynek használt műanyag dobozban, és egymás vad rágcsálásával juttatták kifejezésre ellenséges szándékaikat. A harc jobbára már csak olyan formában folyik, hogy Jean-Luc elegánsnak szánt, oldalra rúgó karatemozdulatokkal közelít Chakotay felé, aki lelkesen eljátssza a rémült civil szerepét, előreszalad, majd a sarkon szolidaritásból bevárja Jean-Lucot, aki úszógumijai miatt néha nehezen bírja a fiatalok rohamtempóját. Ezután rendszerint térfélcsere következik. Azt mondhatjuk, ennek a fejezetnek hála istennek vége; de természetesen „the show must go on”, ahogy mondani szokás. Chakotay, akinél a jelek szerint teljes erővel tombol a kamaszkori tesztoszteron, rászokott, hogy Datát és Worfot szekálja szórakozásképpen (már ha nem éppen a kicsiket gyepálja), ami csak azért meglepő, mert a két nagy teljesen szubmisszív, főleg Worf. Komolyabb bunyóra nem került sor, a két rangidős mégis inkább megfutamodik a harcias indián közeledésére, és általában Kat számítógép-asztalának fiókjában kötnek ki. Még az is lehet, hogy ebből a kis beszari nyavalyásból nagyfőnök lesz? (Hacsak valamelyik kicsi fel nem nő közben, és le nem karatézza, hehehe.) Ennek a fejleménynek egyik bosszantó folyománya a számítógép-asztal fiókjában időről-időre felgyűlő szotyolahéj-halom, amiben legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk esztétikai pozitívumokat felfedezni.

A csapat egészségi állapota rendben van, bár Worfnál lassan esedékes a szokásos látogatás az állatorvosnál, és sajnos úgy tűnik, Tuvok is hasonló hajlamokkal született, gyakran tüsszög, úgyhogy legközelebb neki is lehetősége lesz kezet fogni Gráfékkal.

Egyébiránt minden a megszokott menetrend szerint halad: rengeteg játék, friss zöldség és gyümölcs, dinnye és egyéb nyalánkságok színesítik a legénység szürkének nem nevezhető hétköznapjait; csak a nagy meleg viseli meg kissé a csapatot. A nappalit már teljesen felosztották egymás között, mindenkinek megvannak a stratégiailag fontos állásai és kedvenc pihenőhelyei (ami az esti „begyűjtésnél” jól jön; kb 80%-os valószínűséggel megtippelhető, hol tanyázik éppen egy adott patkány). A picik szépen cseperednek, már Jean-Luc lelki terrorja sem hat rájuk, eszük ágában sincs behódolni a nagyoknak. Mindkét gyerkőc rendkívül kedves és kezes, bár Paris jobban tűri a dögönyözést. Tuvok és Worf között kialakulóban van egyféle jó haverság, már többször láttuk őket egy dobozban durmolni. Persze hozzá kell tennünk, a kicsiknél még csak most jön majd a kamaszkori tesztoszteron-robbanás – belegondolni sem akarunk, mi lesz itt még...

Worf a fiókban kukucskál...

... vagy mosakszik.

A dinnye örök favorit...

Közös dinnyézés Kat ölében: Worf, Paris és Tuvok

Worf halászik

Már megint dinnye! És milyen jó a szétköpködött magokat összeszedni, a dinnyelevet felmosni!

Ben, a patesz

2009-07-02T02:03:00.007+02:00

Aktuális: Michael Jackson (akár szerettük, akár nem, isten nyugosztalja) nagyot nőtt a szemünkben, amikor kiderült, hogy bizony patkányos nótát is írt annak idején. Pontosan 1972-ben született meg a Ben című dal, az azonos című film betétdalaként; a film egy magányos kisfiú és egy kis patkány barátságát meséli el.

Az alábbi videóban Michael Jackson énekel, az amerikai popzene nagyra tartott alakjai pedig elmondják, mennyire szeretik ezt a dalt (és reméljük, a patkányokat is).

[itt a fent említett videóklip volt látható, amíg a szerzői jogi bűnbanda le nem szedette a YouTube-ról] - Mégsem! Találtunk egy másik verziót, nem a legjobb minőség, de van hozzá felirat:

Az Élet nem habostorta

2009-06-23T13:52:00.007+02:00

A bioköles konzisztenciája leromlott az utóbbi időben. A sárgaborsó szemek pedig nem szabályosak. Ugye nem várják tőlem, hogy elfogyasszam?

Ne zavarjon, sajtós! Rendszeranalízist végzek, ami nagy pontosságot igényel.

A szotyolahéjak térbeli elrendezése bonyolult algoritmusok alapján történik. Minden porszívózás után kezdhetem előről.

Nem ér! Te már tudsz bukfencezni is?

- Ha ráálok erre a talapzatra, magasabb vagyok, mint te! Rettegj, mammut!

- Mammut volt az a jó anyád, az apád meg fókabajszú ganajtúró...

Worf és a joghurt: ez egy régi, szenvedélyes szerelmi viszony. Figyeljük meg a kidülledő, boldog gombszemeket, a joghurtcseppet a szemöldökön, a hátracsapott füleket, amelyek a 'mennyei boldogság' arckifejezés részei.

Kapcsolódnánk egy előző bejegyzéshez, ahol bemutattuk egyik módját a patkány felhasználásának a lakberendezésben, ez volt a gázkonvektor patkánnyal. Most a 'patkány előszőnyeg' darabot mutatjuk be. Esztétikus, puha szőr, elegáns vonalvezetés, kellemes, rozsdavörös szín, minden környezetben jól mutat. Kíméljük, nem ajánlatos rátelepedni, ekkor szaggatott, sípoló hangot ad. Vakargatásra esetleg gyors fogcsattogtatásszerű hangot hallat. Legjobb, ha tisztes távolságból szemléljük és élvezzük a látvány nyújtotta harmóniát. Patkányszőnyeg: olcsó, divatos, szép. Minden évszakra. Voilá:

Starrat Enterprise első évad

2009-06-21T02:29:00.005+02:00

Manapság nem filmeket nézünk, inkább sorozatokat (mi is, nemrég tudtuk le a 24 legutóbbi évadját, csak kamikaze hajlamúaknak ajánlom). Elképzeltük, milyen lenne egy Starrat Enterprise patkányűrhajós sorozat trailerje, a leghajmeresztőbb, legcoolabb beszólásokkal. Worf egy ajakbiggyesztéssel nyugtázta művemet, de konstruktívan hozzáfűzte: "Troi hadnagy említette, és mégsincs csoki?" majd arrébb mászott egy sürgős fülvakarásra.

Reggeli életkép

2009-06-20T11:10:00.004+02:00

Puffasztott búza! Imádjuk!

A Rémy-színű Paris (Perecke), kezdi elveszíteni kisegér jellegét és már határozottan patkányosodik. Nagyon gyorsan nőnek a kicsik!

Később befigyelt egy kis joghurt is. Csak azért, hogy fenntartsuk az ötcsillagos színvonalat. Tisztára nyalnak mindent, a mosogatással nem kell sokat bajlódni.

Egy kiállítás képtelenségei

2009-06-17T14:09:00.011+02:00

Itt volt már az ideje, hogy szenteljünk egy bejegyzést a Nagy Britannia legtitokzatosabb graffiti-művészeként számon tartott Banksy munkásságának. A fiatal street artist, aki nem mindennapi tehetségével és a modern nagyvárosi élettel (és a politikával) szemben megfogalmazott meghökkentő képüzeneteivel hívta fel magára a figyelmet, előszeretettel fest ugyanis patkányokat. Sőt, nemrég egy kitömött, hegymászó (vagy második világháborús repülős?) felszerelésbe öltöztetett patkányt helyzett el a Bristol Múzeumban, ahol afféle „kamikáze” kiállítást rendezett. A Banksy Versus Bristol Museum (Banksy a Bristol Múzeum ellen) címet viselő kiállítás tavaly október óta zajló előkészületeit a legnagyobb titokban tartották; június 12.-én nyitották meg. A tárlat középpontjában száz számítógépes animáció, installációk és grafikák mellett egy graffitikkel díszített kiégett fagylaltoskocsi áll, amely előtt egy elektromos hintalovon ülő kommandós foglal helyet. A kiállítás szerves részét képezi továbbá egy teremőrnek öltöztetett műcsontváz és a körülötte ugrándozó élő patkányok, illetve a bőséges mennyiségben elhelyezett sár, kosz és patkányürülék. (Nem lennénk a takarítószemélyzet helyében – ha bezár a kiállítás, igen komoly kihívás elé néznek majd…)

Banksy egyébként igen sikeres alkotó; egy gyűjtő 88,6 millió forintnak megfelelő összeget fizetett egyik graffitialkotásáért, és szárnyra kapott a hír, hogy az angol vasúttársaság eladná a területén felfestett Banksy-képeket. Banksy kiléte azonban máig is rejtély, a művésznevén túl ugyanis semmit sem tudni a sokak által polgárpukkasztó vandálnak, még többek által igazi művésznek tartott graffitisről. Hírnevét még Vilmos herceg is megirigyelte, aki egy alkalommal azt találta mondani a sajtónak, hogy ő Banksy – persze csak viccelt.

A kitömött patkány - performansz

Lesifotós patkány telefonfülkével

Esernyős úripatkány egy koszos londoni ablakon

Az egyik legismertebb Banksy-graffiti: patkányok rakétával

"Segítség!"

"London nem működik"

Ez a graffiti egy liverpooli kocsma teljes falát eltakarja

Aktatáskás bankárpatkány à la Banksy

Ez már a múzeum: játékos vandalizmus

Ilyesmi csak egy britnek juthat eszébe

Most megijedtünk

A kultúrpatkány csészéből iszik

A takarítók szarban vannak...

Kávé vagy tea?

Véres kalandok a várbörtönben

2009-06-17T12:42:00.010+02:00

A Temzétől délre, a London Bridge hídfőjétől egy utcányira található horrormúzeum, a London Dungeon (londoni várbörtön). Elsősorban fiatalokat várnak, de a gyenge lelkű felnőttek (mint én vagyok) is borzonganak a látványtól: élethű bábukon, autentikus környezetben mutatják be a középkor kínzási módszereit, katasztrófáit (járványok, tűzvészek), a sorozatgyilkosok tevékenységét és egyéb csöpögős borzalmakat.

A túra során látható a pestisjárvány, az 1666-os londoni tűzvész és vámpírok, a Temzén csónakázunk halálraítéltként a Towerbe, ahol egyes szám első személyben tapasztalhatunk meg egy akasztást, majd megtekinthetjük Hasfelmetsző Jack-et is munka közben. A hatást művérrel bekent élő színészek, speciális effektusok, képi, és hanghatások és szagok is fokozzák, és természetesen nem maradhatnak el a börtönlakók társai a magányos rácsreszelgetés közben: a patkányok.

Ha szerencsénk van, összeakadhatunk élő denevérrel, tarantellapókkal, pitonnal, boa constrictorral, hernyókkal, csótányokkal vagy baglyokkal is.

A pateszok az első teremben, a fortyogó üsttel szembe eső sarokban tevékenykednek.

A személyzet nincs mindig elragadtatva attól, hogy a mászkáló-csúszkáló lényeket magukra kell pakolniuk. Az állatok jólétéért felelős gondozó hipnoterapeutát alkalmazott a fóbiák enyhítésére, sikerrel.

Arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc állata, a gondozó ezt válaszolta: „A fehér patkányaink, Mr. Lucas és Ratticus. Olyan kis simogathatóak!”

London Dungeon videó (akadnak pateszos fotók is)

A Dungeon honlapja

Mozart kiküldetésben

2009-06-15T23:34:00.010+02:00

A csillagflotta legénység bevadul a klasszikus zenére. Főként a lopási kedvüket növeli. Csak azt látjuk, hogy már megint ott szalad egy patkány egy köteg (talán létfontosságú?) jegyzetpapírral.

Jubilálunk

2009-06-14T02:20:00.004+02:00

Történelmi pillanat Nr.2: jubilálunk, elértük a kétezer látogatót, ami egy ilyen marginális témával foglalkozó blog esetében nem rossz eredmény! (Mármint miazhogy marginális, höh – szólt be Worf.) Köszönet minden hűséges olvasónknak!

Különdíjunkat az az olvasó nyerte, aki a „telekinézis gyakorlatok videó” kifejezésre rákeresve bukkant a blogunkra. A Teremtőnek különös szándéka lehetett, hogy ide vezérelte, de hát kik vagyunk mi, hogy felülbíráljuk Őt.

A statisztika szerint az átlagolvasó Firefox 3.0-t használ Windows XP-n, 1024x768-as monitorfelbontása van, és nagy valószínűséggel budapesti. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a blog népes rajongótábora nem áll meg az országhatárnál, de még Európa határainál sem: volt már látogatónk Thaiföldről, Kanadából, az Egyesült Államokból, Japánból, Kínából, Szingapúrból, de még Indonéziából is. Természetesen az európai országokban is tarol Worf és kisegyüttese; velejéig európai hiúságunkat legyezgeti, hogy a jelek szerint Brüsszelből is figyelemmel kísérik az űrpatkányok tevékenységét. Remélhetően még többen olvasgatják majd a legénység mindennapjait, ha végre elkészülünk a blog angol verziójával is, ami még – horribile dictu – restségünk és egyéb elfoglaltságaink miatt várat magára.

Ezen ünnepi alkalomból bejelentenénk azt a szenzációs hírt is, miszerint előkerült egy ezidáig ismeretlen Rembradt csendélet, amelyen minden kétséget kizáróan Worf hadnagy szerepel. Bár néhány művészettörténész kételkedik, szerintünk a remekmű magáért beszél. Döntsék el Önök.

Az eddig ismeretlen Rembrandt

Az első sajtómegjelenés

2009-06-13T23:32:00.007+02:00

Történelmi pillanat, kedves olvasóink: a legénység betört a világsajtóba! A határ a csillagos ég (űrhajóval különösen)!

Igen, beküldtünk egy képet a Cukiság fantázianevű állatos blogra (amit igen sokan olvasgatnak /nézegetnek nap mint nap), és a legénységet elég "cukinak" találták a szerkesztőségben ahhoz, hogy publikálják a róluk készült sztárfotót. Ezúton köszönjük nekik, hogy hozzájárultak az Enterprise és a Voyager publicitásához. Reményeink szerint legközelebb a The Guardian, a The Wall Street Journal, vagy legalábbis a The New York Times fog cikket közölni a legénységről.

A fotót és a hozzászólásokat ITT tudod megnézni, ITT pedig az indafotóra feltöltött képet találod.

A patkányok betörtek Hollywoodba

2009-06-10T01:01:00.004+02:00

"Patkány van nálam, és nem félek használni!"

Nem mindennapi hírt kaptunk a minap: kiderült, hogy a patkányrajongók táborában immár olyan illusztris személyeket is találunk, mint Clint Eastwood és családja. Ha hiszitek, ha nem, a western-filmekből is jól ismert vérmacsó igazi patkányőrült, több patkányt is tartottak / tartanak otthon, sőt, anyagilag is támogatják a Rat Chick Rescue nevű "patkánymentő" szervezetet.

Mit is mondhatnánk. Csak így tovább!

Szerelünk, vazze?

2009-06-07T19:36:00.006+02:00

Hol is kezdhetnénk... A mai nap barkácsolással telt. Na nem mintha túl ritkának találnám a havi két-háromszori bútorátszabást, ketrecbővítést vagy bálnakitömést, de ismét így hozta az égető szükség. Az ok ennyiben szóban foglalható össze: Worf, Jean-Luc, Chakotay, Paris.

Projekt 1. Mivel felfedeztem, hogy Worf megtalálta a módját, hogyan másszon be az ügyesen összeeszkábált kábelszekrénybe, és a nyomatékosítás kedvéért elrágott egy USB-kábelt és egy 220 voltos vezetéket, igen sűrű anyázás közepette úgy döntöttem, a gyorsan összedobott szekrényke helyett csinálok egy komolyabbat, ahova patkány csak akkor jut be, ha TNT-t hoz magával. Úgyhogy reggel elvonszoltuk magunkat az OBI-ba, és pár fémszerelvény, az elmaradhatatlan dekopír fűrész és egy funkciótlanul hányódó ex-ágyneműtartó felhasználásával elkészült a nagy mű. Most egy darab kábel sem fut a földön, minden rendszerezett és felcimkézett, nekem meg rohadtul fáj a karom.

Projekt 2. Jean-Luc, úgy tűnik, csak nem akar lenyugodni. A kis nyavalyás továbbra is kaján vigyorral üldözi Chakotayt, és bár a helyzet egy icipicit javult a herélés óta, a nagy változás még várat magára. A műtét már vagy egy hónapja megtörtént, de úgy tűnik, Worfhoz hasonlóan Jean-Luc is afféle hipermacsó, akinek hosszú hetek kellenek, hogy a tesztoszteron kiürüljön a szervezetéből. Addig viszont valamiképpen együtt kell élniük. Arról már letettünk, hogy a két ketrecet egybenyitva, együtt tartsuk az állatokat (Worf és Data minden további nélkül elhaverkodik, együtt eszik / alszik az újakkal, de Jean-Luc olyan hisztit és kocsmai verekedést csap, hogy attól tartunk, előbb-utóbb komolyan megsérülne valaki). Úgyhogy jelenleg a „hárman fent, hárman lent” szisztéma működik. Igen ám, de Jean-Luc úgy döntött, neki ez így nem jó, szeretne egy kicsit szórakozni, és elkezdte éjszakánként módszeresen átrágni magát a felső ketrecbe. Anyázás itt is megvolt, a szóban forgó részre pedig felszereltem egy fémlemezt, ha ezt is elrágja, akkor ő nyert. Az üldözési jelenetek egyetlen pozitív hozadéka, hogy Jean-Luc az állandó rohangálás miatt kifejezetten lefogyott. Szabadideje nagy részét egyébként a felső ketrecben tölti, mintha különös élvezetet jelentene neki, hogy az újak dobozában alhat és az ő itatójukat használhatja. Nem baj, legalább szokják egymás szagát…

Projekt 3. Ennek még nem álltam neki, de muszáj lesz: Tom Paris, igazi felfedező lévén, megtalálta az utat a tévé tetejére, onnan a könyvespolcra, onnan pedig a polcok legtetejére, ahonnan csak székre állva lehet leszedni. Ahogy az lenni szokott, egymást viszik bele a hülyeségbe, Worf már kezdi eltanulni az új mászási technikát és élvezni a magaslati levegőt. Márpedig egyikünknek sincs kedve kétpercenként lepkehálóval fogni a patkányt a könyvespolcon. Már rájöttünk az útvonalra, csupán csak blokkolni kéne – többek között ez is a jövő feladata.

Tuvok a mászóka tetejére menekült Jean-Luc elől. A kapitány a jelek szerint vagy nem olvasta a forgatókönyvet, vagy valójában egy génmanipulált krokodil, aki Picard-nak adja ki magát.

Paris, a felfedező, szájában szotyolával.

Paris, mögötte Tuvok: kora reggel, kávé előtt

Még mindig Paris: mindenhová felmászik. Mindenhová...

...aztán meg nyikog, hogy nem tud lejönni, és hívja a személyzetet.

Paris és Chakotay Janeway vállára menekült Jean-Luc elől. Mint a hajótöröttek, csak jobban kétségbe vannak esve.

Chakotay szemrevételezi a menüt

Jean-Luc álmodozik Chakotay dobozában. Tényleg krokodil, vagycsak rossz passzban van?

Na ezt rágd el, aranyom

Elkövető elkövetés közben. Tudhattuk volna...

Worf és Chakotay egy nejlonzacskót hatástalanít

A kulisszák mögött

2009-06-04T11:40:00.007+02:00

Helyzetjelentés a legénységi kantin és az alvókörletek állapotáról. Mindent rendben találtunk, a hangulat és a közmorál példás.

Starsky és Hutch újra bevetésen, rettegjetek utcai bűnbandák!

Ebéd a magaslati kilátóban, Chakotay első tisztnek a gazdi vállán ízlik legjobban a sajt.

Tuvok szotyibombákat hatástalanít. Küldetés teljesítve.

Data ellenőrzi a beosztott munkáját és elnézően mosolyog: van még mit tanulnod, újonc!

A haverom a legkényelmesebb párna.

Mindjárt dél? Miket beszél! Még fel sem kelt a nap, épp most fordultunk a másik oldalunkra!

Népnevelés, 3. rész: A gonosz patkány mítosza

2009-06-03T03:44:00.008+02:00

3. tévhit: A patkány gonosz, rosszindulatú és aljas állat.

A valóság: a patkány ugyanolyan állat, mint a többi; egy élelmes, ügyes és könnyen alkalmazkodó faj, amely sok bosszúságot okozhat ugyan az embernek, de negatív emberi tulajdonságokkal felruházni ostobaság.

A horrorfilmekből ismert gonosz, aggresszív, két pofára emberhúst zabáló patkány, amely éjszaka bemászik a lenge öltözetben alvó modellalkatú hölgyhöz, hogy átplasztikázza az arcát, teljes mértékben a fantázia szüleménye. A vad példányok természetesen harapnak, ha megpróbáljuk megfogni őket – akárcsak a vadon élő róka, borz, nyest, miegyéb. Ezzel szemben a hobbiból tartott patkány, akárcsak a kutya, nem válik aggresszívvá és harapóssá, ha nincs erre jó oka. Az állatkereskedésben kapható példányok néha azért harapnak, mert sok rossz tapasztalatuk van az emberrel. Ezekkel az állatokkal általában nem foglalkoznak, így nem is szokják meg az emberi érintést, az ember közelségét. Néhol pedig sajnos az a gyakorlat, hogy a senkinek sem kellő patkányok az állatkereskedés kígyóterráriumában végzik. Ilyen esetben törvényszerű, hogy a patkány ok-okozati összefüggést fedez fel az emberkéz megjelenése, egy patkánytárs kiemelése, majd a kiemelt és a kígyónak élve feltálalt alomtárs utolsó, halálra rémült visítása között. Erre még a Macskajajban sem mondanák, hogy “this is the beginning of a beautiful friendship”.

Fontos tisztában lennünk a ténnyel, hogy a patkány zsákmányállat. Mindentől, amit potenciális veszélyforrásnak érez, menekül; ha fenyegetve érzi magát, és nem tud elmenekülni, támad. Az emberi kéz hozzá képest hatalmas; természetes, hogy először tart tőle, vagy ha már vannak rossz tapasztalatai, bele is haraphat. A tenyésztőtől vásárolt patkánynak többek között az az előnye, hogy a tenyésztők általában születésüktől fogva foglalkoznak az állatokkal, így azok már megszokták az emberi érintést, mire hozzánk kerülnek. A tenyésztők sokszor az egyedek vérmérsékletét, temperamentumát is figyelembe veszik az új almok tervezésénél, és igyekeznek a jó természetű példányokat tovább tenyészteni. Nagyon ritka az olyan patkány, amely a gazda kedvessége, és az emberrel szerzett jó tapasztalatok ellenére mégis harapós volna.

Egyes példányok aggresszívvá válhatnak, ha nem biztosítjuk számukra a megfelelő körülményeket. A nagyon szűk ketrecben tartott, elhanyagolt vagy magányos állat antiszociális lehet, ez esetben azonban csak saját magunkat okolhatjuk.

A patkányok társas lények, és a legtöbb patkány kifejezetten kedveli az embert. Szeretnek felmászni a gazdájukra, játszani vele, a vállán utazni. Minden állat külön egyéniség, egyes példányok jobban kötődnek az emberhez, mások kevésbé kedvelik az érintést és a gyömöszölést; általánosságban azonban igaz, hogy ha patkányunk egészséges, és semmi olyasmire nem kényszerítjük, ami fájdalmat és stresszt okoz neki, legfeljebb egy pár baráti harapdálást szedhetünk össze játék közben.

Ennek ellenére az irodalomban, folklórban vagy filmekben gyakran találkozunk gonosz, vagy a gonoszokat segítő patkányokkal. Patkányos horrorfilmre alighanem minden moziba járó tudna mondani egy-két példát; a népi hiedelmekben a gonosz banya elmaradhatatlan társa a fekete macska vagy a patkány; még a János vitéz boszorkány-jelenetében is ott a patkány, mint a rontó varázslás elmaradhatatlan eszköze: “A sok vén szipirtyó benn csakugy hemzsegett. / Hánytak a nagy üstbe békát, patkány-fejet, / Akasztófa tövén nőtt füvet, virágot, / Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat…” De vajon honnan ered ez a különös sztereotípia?

Krisztus kiűzi az ördögöket a megszállottakból (Lk, 8,27-34; Mk 5,2-15). Az ördögök patkány formájában távoznak. Ismeretlen német mester festménye, 1425 körül

Úgy tűnik, a gonosz patkány toposza és a patkány összekapcsolása a rontó varázslattal igen régi jelenség. Ezek az állatok már az antikvitásban sem örvendtek túl nagy népszerűségnek, a késő középkorban és a kora újkorban pedig úgy tekintettek rájuk, mint a varázslók és boszorkányok társára vagy egyenesen ezek állati alakjára; nem ritkán maga a Sátán jelent meg állati alakban. Különösen Angliában volt elterjedt az a vélekedés, hogy a boszorkány “familiárisokkal”, segítőkkel veszi körül magát, amelyek leggyakrabban macska, kutya, patkány vagy varangy képét öltik.[1] A kora újkori Európában elterjedt elképzelés szerint a boszorkányok maguk is előszeretettel változtak állattá, hogy áldozataikat kínozzák, és hogy üldözőiket megtévesszék; a megvádolt állatok között természetesen ott találjuk a patkányt is.[2] Egy 1579-es perben John Eastwood szemmel veréssel és átokkal vádolt meg egy Ellen Smythe nevű asszonyt, és a “bizonyítékok” között szerepelt, hogy Ellen látogatása után a férfi egy patkányt és egy varangyot látott rohangálni a kéményében.[3] A patkányok a híres salemi boszorkányperben is feltűnnek, ahol az egyik tanú arról számol be, hogy egy fekete és egy vörös patkánnyal (más verziókban macskával) találkozott, amelyek arra szólították fel, hogy szolgálja őket, mint a Sátán megtestesítőit.[4] 1664-ben Samuel Pacy, akinek a kislányait boszorkányok szemmel verték, elmondta a bíróságon, hogy a gyerekek néha el-elkaptak egyet a házban furkosó “dolgok” közül, amik patkánynak vagy egérnek látszottak, és amiknek kétségkívül közük volt a boszorkányok mesterkedéseihez.[5] Sir George Mackenzie 1699-es leírása szerint a boszokrányok gyakran viselnek magukon olyan anyajegyet, amely egy nyúl vagy patkány lábára emlékeztet.[6] A dániai Kögen városában 1613-ban folytatott perben a boszorkánysággal vádolt asszonyok egyenesen azt vallották, hogy a Sátán patkány képében osont be a kereskedő házába, akire rontást akartak küldeni.[7] Érdekes módon nemcsak magukat az állatokat, de a velük foglalkozó a patkányfogókat is gyakran varázslással vádolták, vagy legalábbis azzal, hogy az ördög segítségével űzik mesterségüket;[8] ennek szép példája a hamelni patkányfogó hátborzongató meséje.

Krisztus a pokol tornácán; id. Breu Jörg festményének részlete, 1520 körül. A szörnyek között ott a patkány is

A patkányok és a démonok, boszorkányok összekapcsolása annyira erős sztereotípia, hogy még a felvilágosultnak hitt 20. században is találkoztak vele a néprajzkutatók. Az essexi Horseheath faluban 1928-ban feljegyezték, hogy a boszorkánynak tartott asszonyt többször “látták” együtt patkánnyal, békával vagy macskával; egy 1934-es gyűjtés szerint pedig egy férfi arról számolt be, hogy a boszorkány, aki rontást küldött rá, patkány képében követte őt éjszaka az úton.[9]

Hogy ez az attitűd mennyire kultúrafüggő, arra sok példát hozhatnánk; az indiai patkánytemplomról már írtunk, de említhetnénk a japán folklórt is, ahol a patkány gyakran a szerencsét hozó, már-már szent állatok között szerepel.[10]

S hogy miért éppen a patkány áll az általános megvetés kereszttüzében? Egyrészt, mivel a patkány az ember táplálékát fogyasztja, az élelmiszerben nem kifejezetten dúskáló lakosság nyilván nem nézte jó szemmel az állatok magtárak és szántóföldek körüli hancúrozását; emellett az éhínségek és háborúk idején az utcákon felhalmozódó szemét (és, tegyük hozzá, a temetetlen holtak tömege is) odavonzotta az éhes patkányokat, így az ember könnyen összekapcsolta a patkányt a pusztulással, a halállal és az éhínséggel. A pestisjárványról és annak következményeiről már hosszan írtunk. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a boszorkányüldözések során nem csak patkányokat, de kutyákat, macskákat, lovakat, kecskéket, teheneket, disznót, gyakorlatilag mindenféle állatot megvádoltak (néha bizony hivatalos, komoly per formájában) azzal, hogy az ördöggel cimborál. A patkányt ma is előszeretettel használjuk a gonoszság, a rosszindulat, az aljasság szimbólumaként, az irodalomtól kezdve a vizuális művészeteken át a politikai diskurzusig. A patkány azonban nem csupán az állatvilág gonosz, hanem (jogtalanul?) megvetett, kitaszított tagja is; ilyen minőségben lett egyes underground és punk csoportok kedvelt figurája (személyes kedvencünk a londoni garffitis, Banksy); ők gyakran lelkes patkánytartók. A patkány tartása éppen az állathoz kapcsolódó negatív sztereotípiák miatt számíthat a “mainstream” életforma elleni lázadás egy formájának.

A patkány, mint egy megvetendő politikai “eszme” megtestesítője

Az olyan toposzok, mint a gonosz patkány figurája, egy olyan kor termékei, mikor az állat és ember, ember és természet közötti viszony merőben más volt; most már azonban nem mi vagyunk kiszolgáltatva az állatoknak, hanem ők nekünk. A természeti erőforrások ésszerű és józan felhasználása, a más fajokkal való békés együttélés, és végső soron saját életterünk fenntartása csak akkor lehetséges, ha babonás előítéleteinktől megszabadulva, annak látjuk az állatokat, amik: egy hihetetlenül bonyolult ökoszisztéma részeinek, akiknek élőhelyéért, megóvásáért felelősek vagyunk. A patkányok megítélésében már elkezdődött egyféle szemléletváltás, amely nyilván összefügg azzal, hogy mind többen és többen tartanak hobbiból patkányt és ismerkednek meg az állattal. A patkány figurája már nem mindenhol negatív; az angolszász országokban még gyerekkönyvek is szólnak róluk, sőt, 2008-ban Monika Bang-Campbell Little Rat Makes Music (A Kis Patkány zenél) c. könyve nyerte el a Notable Children’s Book könyvdíjat, amit az American Library Association minden évben a legjobbnak talált gyerekkönyvnek ítél.

[1] Gilbert Geis&Ivan Bunn, A Trial of Witches. A seventeenth-century witchcraft prosecution. London: Routledge, 1997: 57

[2] Richard M. Golden (ed), The Encyclopedia of Witchcraft. The Western Tradition. Santa Barbara: ABC-Clio, 2006: 41

[3] Scott McGinnis, “"Subtiltie" Exposed: Pastoral Perspectives on Witch Belief in the Thought of George Gifford”, The Sixteenth Century Journal, Vol. 33, No. 3 (Autumn, 2002), pp. 665-686

[4] Elaine G. Breslaw, “Tituba's Confession: The Multicultural Dimensions of the 1692 Salem Witch-Hunt”, Ethnohistory, Vol. 44, No. 3 (Summer, 1997), pp. 535-556: 540

[5] William Renwick Riddell, “Sir Matthew Hale and Witchcraft”, Journal of the American Institute of Criminal Law and Criminology, Vol. 17, No. 1 (May, 1926), pp. 5-12: 10; Gilbert Geis&Ivan Bunn, A Trial of Witches. A seventeenth-century witchcraft prosecution. London: Routledge, 1997: 167

[6] M. A. Murray, “Organisations of Witches in Great Britain”, Folklore, Vol. 28, No. 3 (Sep. 30, 1917), pp. 228-258: 244

[7] Richard M. Golden (ed), The Encyclopedia of Witchcraft. The Western Tradition. Santa Barbara: ABC-Clio, 2006: 910

[8] Richard M. Golden (ed), The Encyclopedia of Witchcraft. The Western Tradition. Santa Barbara: ABC-Clio, 2006: 450; Edward Bever, The Realities of Witchcraft and Popular Magic in Early Modern Europe. Culture, Cognition and Everyday Life. Houndmills: Palgrave – Macmillan, 2008: 191

[9] Rossell Hope Robbins, “The Imposture of Witchcraft”, Folklore, Vol. 74, No. 4 (Winter, 1963), pp. 545-562: 556; Ethel H. Rudkin, “Lincolnshire Folklore, Witches and Devils”, Folklore, Vol. 45, No. 3 (Sep., 1934), pp. 249-267: 253

[10] Li Wei-tsu, “On the Cult of the Four Sacred Animals in the Neighbourhood of Peking", Folklore Studies, Vol. 7, (1948), pp. 1-94: 53

A luxus tök gyíkság

2009-06-03T02:33:00.005+02:00

Újabb patkányos műalkotás

2009-06-01T20:59:00.012+02:00

Az alábbi videóban a Willard c. film jeleneteit vágtuk össze. Ez egyébként egy horrorfilm (legalábbis annak szánták), és rettentően deviánsnak kellene találnunk a patkányokkal haverkodó, kissé antiszociális, szerencsétlen srác figuráját, de nekünk valahogy nem sikerült. (A film tanulsága: a patkány még abban is segíthet, hogy kicsináld a baromarcú főnöködet. Az eredeti filmben van sok aranyos jószág, köztük egy nagydarab gambiai óriáspatkány is, néhány fura szereplő, és a már említett baromarcú főnök, aki a dramaturgia szabályai szerint a végén megszívja.)

Hanggal nézd!

Izismile fotóalbum

2009-05-29T23:16:00.002+02:00

Patkányok mindenféle furcsa dolgot csinálnak, oda nem illő tárgyakkal játszanak, pózolnak, vagy egyszerűen csak szépek - a teljes képgalériát ITT találjátok.

Még több képért katt ide!

The Library of CongRATS 9.

2009-05-29T16:23:00.005+02:00

Következő kötetünk a patkányok és egerek fertőző betegségeivel foglalkozó szakkönyv, amit az Institute of Laboratory Animal Resources állított össze; főleg állatorvosoknak, állatorvostan-hallgatóknak, tenyésztőknek lehet hasznos.

Infectious Diseases of Mice and Rats, by the Comittee of Infectious Diseases of Mice and Rats, Institute of Laboratory Animal Resources.

Washington D.C. : National Academic Press, 1991

LINK

Policy / Tudnivalók

A szövegek elérhetővé tétele csupán azt a célt szolgálja, hogy az állattal való megismerkedést könnyebbé tegye. Semmiféle anyagi előnyünk nem származik ebből, és kérünk titeket, hogy ti is csak magáncélokra használjátok fel az olvasottakat. Ha valamelyik könyvben vagy cikkben talált információt felhasználjátok, minden esetben hivatkozzatok a szerzőre!

Bár a szakirodalomban sok helyütt szó esik a patkányok betegségeiről és ezek esetleges kezelési módjairól, a könyvtár anyaga semmi esetre se szolgáljon az állat otthoni kezelésére, gyógyszerekkel való kísérletezgetésre!!! A betegségek ismerete a tünetek felismerésében segít, az állat kezelése azonban minden esetben csak és kizárólag az állatorvos hatásköre és feladata! Ha egészségügyi probléma merül fel, jó szívvel ajánljuk Gráf doktor rendelőjét – itt már régóta foglalkoznak patkányokkal, és magas szakmai színvonalon kezelik őket (többek között a mi jószágainkat is). (Gráfékról további infót találtok jobboldalt, az oldalsávban.)

A patkány és ember közti kapcsolat jellegéből adódóan a róluk szóló könyvek és cikkek sok esetben számolnak be állatkísérletekről, ill. tárgyalják ezek kivitelezését és tervezését. A magunk részéről – bár nem örülünk neki – tudomásul vesszük a patkányok gyógyszeriparban történő hasznosítását, amennyiben az az orvostudomány fejlődését, új gyógyszerek felfedezését segíti. A patkány viselkedésének megismerését célzó, az állatnak felesleges stresszt és fájdalmat nem okozó kísérleteket is elfogadhatónak tartjuk. Minden egyéb célból végrehajtott állatkísérletet mélyen elítélünk, különös tekintettel a kozmetikai ipar termékeinek tesztelésére. A könyvtár semmiféleképpen sem célozza az állatkísérletek népszerűsítését.

Patkányok a szépirodalomban - Charlotte Marie Tucker

2009-05-29T15:21:00.003+02:00

Másodiknak egy kevéssé ismert viktoriánus író, Charlotte Marie Tucker gyerekkönyvét mutatjuk be, amely először 1857-ben jelent meg The Rambles of a Rat, Egy patkány kalandjai címmel. Ha hasonlítanunk kellene a magyar közönség által ismert regényhez, talán Anna Sewell Fekete Szépségét említhetnénk. A regény főhőse egy londoni patkány, aki mindenféle hajmeresztő kalandba keveredik, megjárja az állatkertet, utazik a tengeren, hajótörést szenved, megtapasztalja a korabeli Anglia szegénynegyedeinek nyomorát, még Szentpétervárra is elvetődik, s eközben természetesen barátokat szerez és rácsodálkozik a világ furcsaságaira.

Nem tudni, az írónőnek (aki az eredeti kiadásban magát szerényen csak ALOE, A Lady of England névvel illeti) mennyi tapasztalata volt igazi patkányokkal, de tény, hogy éppen a viktoriánus Angliában jött először divatba a patkány, mint az előkelő hölgyek házi kedvence, és éppen az olyan foltos egyedeket részesítették előnyben, mint a regényben szereplő Csodabogár. Az előszóban Tucker így ír: “Valóban, az én patkányszereplőim úgy beszélnek, éreznek és gondolkodnak, ahogyan ezek a piciny teremtmények bizonyára sosem; ám arról a bátorságról, józanságról, hűségről és kedvességről, mellyel hőseimet felruháztam, igazi patkányok is tanúbizonyságot tettek.”

Ha valaki egy kicsit is jobban tud angolul, már csak a szöveg elegáns, finom és élvezetes nyelvezetéért is érdemes elolvasni ezt a szívet melengető, igazán bájos mesét, amely – a kor divatjának megfelelően – nem mentes a szomorkás humortól és némi moralizálástól.

A könyv online olvasható angolul itt, pdf-ben letölthető innen.

Kedvcsinálónak lefordítottam az első fejezetet.

Charlotte Marie Tucker: Egy patkány kalandjai

Első fejezet: A patkánycsalád.

Az 1864-es kiadás címlapja

Életem legelső emléke, hogy a két raktárat összekötő fészer körül szaladgálok, valahol Poplar környékén, közel a Temzéhez, amely arrafelé a legkevésbé sem nevezhető ezüst folyónak.

Milyen boldog életünk volt abban a fészerben, nekem és hét fivéremnek! Afféle szemétből épített palota volt ez, limlomból rakott urasági kastély, ahol a patkányok oly szívesen mókáznak és ugrándoznak, vagy játszanak bújócskát, ahogy kedvük tartja. Takaros kis átjárót rágtunk a fent említett raktárba, ahol minden éjjel kedvünkre belakomáztunk, s ettől aztán olyan fényesre és teltre gömbölyödtünk, mint bármelyik patkány a Brit Királyságban.

A brit patkányok egy ősi családfájának képviselői voltunk, hét fivérem és én. Azt mondják, őseink még Hódító Vilmossal érkeztek, és mi nem kevéssé voltunk büszkék normann származásunkra. Karcsúbb testünk, ragyogó fekete bundánk, hosszú farkunk és gyönyörű, nagy füleink megkülönböztettek a norvég vándorpatkánytól, amelyre – már majdnem azt mondtam, némi megvetéssel néztünk; de azt hiszem, ez valami egészen más érzés, amelyet sem patkány, sem ember nem ítélne bűnnek. Tudom jól, hogy mi vagyunk azok, akik kerüljük a társaságukat; de hogy ez formátlanabb alakjuknak, kevéssé kifinomult magaviseletüknek és rövidebb családfájuknak volt betudható, vagy inkább annak, hogy néha előszeretettel rágták le a szomszédaik fülét, vagy, mikor különösen gyötörte őket az éhség, normann rokonaikból csaptak lakomát, nem szükséges részletekbe menően tárgyalnunk.

Azt mondtam, testvéreim és én feketék voltunk; de ez nem teljesen volt igaz. A család legfiatalabb tagja foltos volt; efféle furcsaságot sosem tapasztaltam fajunk más tagjainál. Igen, foltos volt; és nemcsak ezzel a szerencsétlenséggel verte meg a teremtő, de ráadásul ő volt a legügyetlenebb és legcsúfabb patkány, aki valaha gyertyvéget rágott. Ezt persze nem róhattuk fel hibájául, és semmi ok nem volt rá, hogy szerencsésebb testvérei utálattal tekintsenek rá. Az ember, természetesen, mint magasabbrendű lény, minden bizonnyal megértéssel és sajnálattal nézett volna egy ilyen, tökéletlenséggel megvert társra. Az ember bizonyára sosem tette volna nevetség tárgyává a balszerencsét, amely akár az övé is lehetett volna, sem nem lelt volna mulatságot abban, ami a másiknak csak bosszúság; de mi csak meggondolatlan, ifjú patkányok voltunk, és se vége, se hossza nem volt a tréfálkozásnak foltos társunk kárára. “Csodabogár”, “Tengerimalac” , “Vén Foltos” és “Rémség”, ilyen gúnyneveket adtunk neki. Csodabogárként ismerték a legtöbben, és ez volt az egyetlen név, amire hajlandó volt hallgatni. Jókedélyű kis fickó volt, szegény Csodabogár, és türelemmel és nyugalommal viselte durvaságunkat. Azt tette, amit minden patkánynak tanácsolnék, aki hozzá hasonló cipőben jár: osztozott a vidámságban, amit külseje keltett, s mikor kigúnyoltuk ügyetlen kacsázását, amivel fürgébb társai után döcögött, sosem vette a szívére, és nem is vonult el durcásan a fészer sarkába, a kötélévégek és rozsdás vasak közé.

Ahogy mondtam, vidám éjszakákat töltöttünk a raktárban. A hold gyakran benézett a tejüveg-szerű, mozaikos ablakon, megvilágítva dorbézolásunkat, bár mi nem sokat törődtünk a fénnyel, kifinomult bajszunk volt a szemünk. Ám egy éjszakára az összes többinél jobban emlékszem.

Nagy mozgolódás volt napközben a raktárban, jöttek-mentek a fuvarkocsik, gurultak a hordók. Fürge, testvéreim közül a legizgágább, aki egy lukban ülve figyelt déltől napnyugtáig, most végigsietett a kis ösvényünkön, ami a fészerhez vezetett, ahol néhány régi rongy mögött fészkeltünk. A közelgő lakoma hírét hozta.

- Egy hajó épp most érkezett meg Indiából - mondta -, láttam a szállítmányt. A szomszéd épületben rakodták el. Van rizs…

A patkánytestvérek csóválták a farkukat örömükben!

- Cukor…

Általános, helyeslő cincogás.

- Indigó…

- Az csak egy kék növényi festék – jegyezte meg Bundás, egy öreg, vak patkány, aki élete során sokat utazott, sokat látott a világból, és többet emlegette mindazt, amit látott, mint ez közönséges patkányoknál szokás. Afféle filozófusnak is beillett közöttünk, és nem keveset tanultam a tapasztalataiból, mert igencsak szeretett az utazásairól mesélni, s ha nem lett volna egy kicsit zsémbes, igazán remek pajtásunk lett volna. Gyakran csatlakozott hozzánk, de valójában gyengesége kényszerítette erre, mivel egyedül már nem élt volna túl. De most vissza kell térnem Fürgére és a hajó szállítmányára.

- Ópium.

- A fehér mák nedve – mondta öreg barátunk, aki mindig mindenről tudott valami okosságot. – Láttam, hogy igen különös hatással van az emberekre, ha nagy mennyiségben élnek vele.

- Milyen hatással? – kérdeztem. Igen kíváncsi patkány voltam, s különösen kíváncsi mindenre, ami a hatalmas, kétlábú lényekkel, az Emberekkel volt kapcsolatos, akikről azt hittem, sokkal bölcsebbek és erősebbek a patkányféléknél, melyek családjába jómagam is tartozom.

- Nos, az ópiumtól az emberek először vadak és vakmerőek lesznek, könnyen veszélybe sodorják magukat, vagy őrültségekbe keverednek, veszekszenek a barátaikkal és ölre mennek ellenségeikkel, nevetnek és táncolnak, és boldogok, maguk sem tudják, miért. Aztán elálmosodnak, és akkor sem mozdulnának egy lépést se, ha az életük múlna rajta. Majd, mikor felébrednek természetellenes álmukból, a testük hideg, és a fejük nehéz; betegek, szédelegnek és szomorúak. És ha ez nap mint nap így történik, még a legerősebb is elgyengül, az egészséges megbetegszik, a hús leolvad a csontokról és az élet eltűnik a szemekből, és az ember olyanná lesz, mint egy ócska, üres tákolmány, aminek gerendái már alig tartanak. És mindez az ópiumtól!

- Huh! – kiáltotta Fürge –, akkor hagyjuk meg az ópiumot az embereknek; a patkányoknak biztosan nem tesz jót…

Ilyen állat márpedig nincs

2009-05-28T19:26:00.002+02:00

"Ilyen nincs, és mégis van" rovatunk következik. A helyszín: India, egy igazán állatbarát család.

PETA-felhívás: védelmet a laboratóriumi állatoknak!

2009-05-28T18:40:00.009+02:00

A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals, az állatokkal szembeni etikus bánásmódot propagáló állatvédő szervezet) mostanában azon munkálkodik, hogy az Animal Welfare Act-et, az állatok védelmében született megállapodást a laboratóriumokban kísérleti célokra tartott patkányokra és egerekre is kiterjesszék. Bármilyen meglepő ugyanis, a kísérleti állatok csaknem 90%-át kitevő rágcsálók gyakorlatilag semmiféle védelmet nem élveznek, gyakran rossz körülmények között tartják őket, és kísérlet címszóval bármit meg lehet tenni velük. A PETA felhívása nem az állatkísérletek beszüntetését tűzte ki célul - az orvostudomány és, sajnálatos módon, a kozmetikai ipar jelen működése mellett ez nem lehetséges -, hanem azt szeretné elérni, hogy a patkányok és egerek is részesüljenek abban a védelemben, amit az Animal Welfare Act nyújt, és amit a kísérleti célokra használt kutyákra és macskákra már kiterjesztettek, vagyis: legyen kötelező megfelelő körülmények között tartani őket, állatorvosi ellátást biztosítani, vizet és megfelelő táplálékot adni nekik. Ezek az állatok az életüket adják azért, hogy nekünk, embereknek modern gyógyszereink lehessenek. Ha ők ily módon hozzájárulnak a mi életkörülményeink jobbá tételéhez, humánus kötelességünk volna ezt legalább minimális mértékben viszonozni. A PETA ezért kéri az USA polgárait, forduljanak képviselőikhez, hogy azok támogassák a jogszabály módosítását.

Ezen a linken lehet támogatni a PETA felhívását - ha van amerikai ismerősöd, kérd meg, hogy szánjon rá két percet! Semmibe sem kerül.

A The Wall Street Journal vezércikket is írt erről: a cikket itt olvashatod.

A hivatalos PETA videó:

Patkányok a szépirodalomban - Lorenz Mack

2009-05-28T17:40:00.003+02:00

A szépirodalomban negatív figuraként vagy a gonosz szimbólumaként feltűnő patkányra alighanem sok példát tudnánk mondani, József Attila Ős patkány terjeszt kórt c. versétől kezdve Lovecraft A patkányok a falban c. elbeszélésén át James Clavell A patkánykirály c. regényéig. Nehéz dolgunk akad azonban, ha olyan írásokat keresünk, amelyek kifejezetten pozitív színben láttatják a patkányt. A jövőben megpróbálunk összeszedni néhány ilyen írást; elsőként az osztrák Lorenz Mack Jób és a patkányok című regényéből idézünk. A regény a tragikus sorsú Matthias életét követi végig, aki a világháború után a szegénység és kilátástalanság elől falujából a városba menekül, ahol fűtőként kap munkát, és a pincében, ahol lakik, két patkánnyal osztja meg ételét és emlékeit. A történet sajnos szomorú véget ér – de végre egy író, aki kedveli a patkányokat!

A regény magyarul az Európa kiadónál jelent meg, 1972-ben.

Lorenz Mack: Jób és a patkányok - Részlet

(Fordította: Zehery Éva)

„Csupán másnap éjjel, mikor csöndes a ház, csak a kazán zümmög halkan és tompán, mint egy motor, ekkor történik meg a dolog. Matthias az asztalnál ül, fejét a karjára hajtva, szeme csukva, amikor úgy tűnik neki, mintha valami mozgást észlelne. Abban a pillanatban nem tudná megmondani, hol és mi mozog. Mozdulatlan marad és gondolkodik. Talán…?

Lassan fölegyenesedik, szeme végigkutatja a padlót, az asztal alá pillant. Lábai között rágódik a patkány a barna szalonnabőrön. Nem zavartatja magát Matthias mozdulataitól. Mintha Matthias nem is lenne az ellensége, úgy guggol itt és fal. Matthias keze valamilyen tárgy után keresgél.

Semmi.

Ha pusztán fölemelem a lábam, és erősen rátaposok? – fontolgatja. A kísérlet nem sikerül, mert Matthias nem tudja megtenni, képtelen rá, hogy így egyszerűen széttiporjon egy élőlényt, még ha az csak egy patkány is. Az állat egyáltalán nem fél tőle, rövid, vékony lábain táncol a darab sült hús körül, hosszú, csupasz farkát húzza maga után és felnéz rá. Rövid, barna bundája van, kicsiny állkapcsa, és Matthias semmi visszataszítót nem talál rajta. Megkísérli, hogy megkeményítse a szívét, legyőzze önmagát és rálépjen, kioltsa az életet itt az asztal alatt, megsemmisítse, megszabaduljon a gondtól, de ó, nincs ereje hozzá, hogy öljön. Most, ebben a pillanatban eszmél rá, hogy még soha életében nem ölt állatot. Gyermekkorában nem tudott egy hangyára, egy bogárra rálépni, egy legyet agyoncsapni. A halál később sok-sok éven át nem távozott el mellőle, elvitte apját, anyját, Susannát, a gyerekeket, fúriaként száguldott végig a világon, kioltotta százezrek életét, megadta Matthiasnak is a lehetőséget, hogy hozzá hasonlóan cselekedjék, de ő nem tudott. Ujját ugyan már a ravaszon tartotta, és azt mondta, tízig számolok, ha addig nem tűntök el… Elmentek, ő nem lőtt. Életében egyszer adott csak le pár lövést. Akkor volt az, a medvével. Nem talált! A medve tolvaj volt, gyilkos, széttépte egy bárány gyönge testét, mégis Matthias lövései mind elkerülték. Akkor el akarta találni, de nem sikerült. Nem tud ölni, azt nem tud!

Nézi a patkányt. Egyik lábával Matthias cipőjére támaszkodik, és jól érzi magát. Matthiast vidámmá teszi a rágcsálás hangja, a patkány gondtalansága és saját kudarca, hogy nem volt képes az állatot agyonütni. Sokáig ül, és eltölti vele az időt. Most, mikor a patkány látja, hogy az ember, akinek lábánál megtöltötte a gyomrát, veszélytelen, elveszti maradék félénkségét is. Cipői között szaladgál, átugrál rajtuk, orrán át sípol, leül, és kis kerek szemekkel néz rá. Matthias látja a kicsiny mellkas mozgását, a hegyes fehér fogakat, a kecses lábacskákat és a puha, rövid szőrű bundát. Minél tovább nézi, annál inkább erősödik benne a bizonyosság, hogy nincs már ereje ahhoz, hogy ezt a kis lényt a lapáttal szétzúzza. Ó, ez az öregember Sankt Sebastianból nagyon, nagyon magányos. Semmije sincs azokból a dolgokból, amelyek mások számára változatossá teszik az életet. Nem nézhet az ablakon át az utcára, ahol az emberek és járművek zűrzavara eleven képet alkot, nem ülhet össze a szomszédokkal, nincs könyve, újságja, számára nem létezik sem vendéglő, sem bolt, ahol az emberek beszélgetve álldogálnak, semmi, semmi, mindebből Matthias semmit sem ismer. Nincs már senki, aki idejönne, hogy megkérdezze: „Nos, jó öreg barátom, hogy vagy? Bánt-e valami, segíthetnék-e rajtad?” Senkinek sem jut eszébe lejönni a lépcsőn és néhány jó szót váltani Matthias-szal. Nem mintha kívánná, ó nem, jó magányosan és egyedül lenni, nem igényli, hogy beszéljen valakivel, a gondolataihoz társat találjon, nem, nem, de anélkül, hogy önmagának bevallaná, mégiscsak jó volna valami élőlényt birtokolni, amely lélegzik, mozog és itt van. Lehet az kutya, macska, madár, akár patkány is lehet. Igen, miért is ne? Tulajdonképpen mi hát olyan csúnya rajta? Matthias erőszakkal megpróbál undort érezni a szőrös test, a csupasz, hosszú farok iránt. Nézi, hol lehet a másik állat. Nem lehet látni. Nem, mondja, nem undorodom tőled, nem is haragszom, hogy itt vagy, talán így kell lennie – legyen így. Te is fázol, mint én, halálod a hó, nekem is. Ha nem okozol semmi bajt, és csöndesen viseled magad, maradj. Maradhatsz. Űzd el valahogy az időt, táncolj, fütyülj, szaladj, csinálj bármilyen hókuszpókuszt, de légy óvatos, hogy senki se lásson meg, különben végünk, neked is, nekem is. Elveszítjük meleg pincénket, táplálékunkat, az életünket. Négy-öt hét múlva folyik a víz a háztetőkről, megáradnak a patakok, fa és bokor, erdő és hegy lélegezni kezd, akkor megnyitom neked az ablakot, és futni hagylak. Akkor könnyű dolgod lesz a száraz melegben, nem esik majd nehezedre, hogy keresztülverekedd magad az életen. Tavasszal mindenütt találsz élelmet és szállást, és hamarosan elfelejted, hogy ebben a sok lefolyójú és csatornájú városban akad egy pince is, ahol hat méterrel a föld alatt él egy öregember, Matthias a neve, ő egy télen át jó volt hozzád, és megosztotta veled a kenyerét. El fogod felejteni hamar, mert üldözni fognak, az életedre törnek, és elég fáradságodba kerül majd, hogy elmenekülj előlük. Örömük lelik majd benne, hogy kiverjék a beleidet a testedből, s hogy még akkor is, amikor már régen kimúltál, üssenek, üssenek, üssenek. Ó, az emberek értenek ehhez, élvezetet, örömet okoz nekik. Ha soha nem is tanulnak meg semmit az életben, ütni, kínozni, gyilkolni, ez a tulajdonság velük születik. Szorgalmasan űzik, gyakorolják, és gyönyörűséggel tökéletesítik magukat.

Így társalog Matthias a patkánnyal. Később a másik is előmászik a szénből. Ez félénkebb, karcsúbb, kisebb. Nagy óvatossággal közeledik az asztalhoz, bizalmatlanul körbejárja a padlón heverő szalonnamaradékot, és úgy tűnik, mindig kész a menekülésre, gyorsan és fürgén. Matthias minden mozdulatára ismét rejtekébe siet, elbújik, vár.

A csöndes pince most élettel van teli. A nappal izgalmas lesz és változatos. Mindig adódik valami új Matthias számára. Ételét megosztja a patkányokkal, felszeletelt fehér szalonnát süt a kályha oldalánál, kenyérmorzsát pirít. Végre van valaki, akihez beszélhet. Elmesél nekik egyet s mást, és ha nem is tudnak válaszolni, mégis megvan az az érzése, hogy hallgatják. Odakünn az ablak előtt elballagnak a nappalok és az éjszakák, a szél az ablaküveghez vágja a havat, és beleheli jéggel. Lent a pincében azonban nem érezni ebből semmit.

- Legyetek boldogok, hogy itt vagytok – mondja Matthias -, komisz, szigorú tél ez, életemben nem emlékszem ehhez hasonlóra…”

„Matthias végigmegy a magtár fala mellett. Amint egy nagy, súlyos kapuhoz ér, és óvatosan át akar haladni a jeges bejárat előtt, a falazat és a kapu sarka között egy menekülő állat bújik meg. Matthias lassít. Néhány kukoricaszem hever a földön, egy jól megrakott kocsiról hullhattak le. Kukoricaszemek, gondolkodik Matthias, azután megszemléli az ajtóba rágott kicsi nyílást. Épp itt volt hát… Matthias csak egy árnyékot látott. De ez az árnyék hosszú, vékony farkat húzott maga után. Szíve megdobban, dübörög, mint az üllőre hulló kalapács. Innen a Kroll és Tsa-ig már nyolcvan lépés sincs. Matthias lenéz a keskeny utcára, igen, természetesen, talán akkor éppen ezen az ajtón át jöttek, végigszaladtak a fal mentén, és nem találtak többé vissza. Így történhetett.

Az utcán egy lélek sincs, senkit sem lehet látni. A Kroll és Tsa-tól sem lehet Matthiast észrevenni, védett helyen áll, a falhoz támaszkodva. Nem megy tovább. Vár. Percek telnek el, egy negyedóra is elmúlik. Lassan fázni kezd. Lopva órájára néz: félóra múlva már a pincében kell lennie. Egyáltalán miért állok itt, kérdezi magától, mi akar ez lenni?

Anélkül, hogy bevallaná önmagának, pontosan tudja, mit akar. Az idő múlik, az utcán még mindig nincs ember. Akkor – Matthias már fel akarja adni – jön. Feje, majd egész teste megjelenik a nyílásban. A patkány félelem és minden elővigyázatosság nélkül rágcsálni kezd a kukoricaszemeken. Állkapcsa villámgyorsan mozog, Matthias hallja, amint őrli a kukoricát. Ó, micsoda szép nagy, remek, pompás patkány, Matthias reszket az örömtől. Töpreng. Most mit csináljak?

Alig egy karnyújtásnyira vannak egymástól, de az állat nem látja őt, mert egy kiugró eltakarja. Meg kell fognom, kell, mondja, mert már Simonhoz sem mehetek, ott kell maradnom, ahol vagyok, és egyedül nem bírom már. Nem tudom a csöndet, a magányt elviselni. Magammal viszem, és pár nap, pár hét múlva úgy leszek vele, mint azokkal voltam. Sokat kell neki mesélnem, mert semmit sem tud az életemről. Biztosan sohasem evett még sült szalonnát és meleg tejet sem ivott. Mindent megkap nálam. Jó dolga lesz. Jól fogja magát érezni.

Matthias lassan a kalapjáért nyúl. Igyekszik, hogy alig láthatóan és zaj nélkül mozdítsa a karját. Lélegzetét visszatartja. Sikerülnie kell.

És szerencséje van. A patkányt annyira lefoglalja a kukorica, hogy csak akkor szimatolja a veszélyt, amikor már késő. A kalap lehull és ráborul, mint egy harang. Matthias lábát az ajtón lévő nyílás elé teszi, és kezeivel leszorítja a kalap karimáját. Megvan! Ó, micsoda perc ez számára, milyen öröm. Óvatosan összeszorítja a kalapot, felemeli és összehajtva a kabátja alá teszi. A patkány alig mozdul. Talán a félelem megbénítja a tagjait, talán be akarja őt csapni. De Matthias érzi, tudja, hogy nem menekül el tőle…”

Támad a szuperpatkány

2009-05-26T21:46:00.004+02:00

Most erre mit mondjunk? Látszik, hogy ezek a britek sosem voltak kitéve a szocializmus diákszervezetei áldásos felvilágosító tevékenységének. Úgyhogy ismételjünk.

A kisdobos nem szennyezi a környezetet.

A kisdobos nem teszi tönkre a környező élővilágot patkányméreggel, ami bekerül a táplálékláncba.

Sőt, ha a kisdobos nem szemetel, akkor a probléma eleve fel sem merül...

Íme a hír:

"A brit tudósok megkongatták a vészharangokat, mert a szigetországban egyre nagyobb veszélyt jelentenek az emberek egészségére a feltartóztathatatlanul szaporodó patkányok, amelyek között egy új faj van kialakulóban, a szuper patkány, amelyik a legtöbb eddig patkányirtásra használt méreggel szemben ellenállónak bizonyul.

A tudósok azt szeretnék elérni, hogy a kormány engedélyezzen új, erősebb mérgeket, főleg a szabadban, mivel véleményük szerint a patkányok genetikai változáson mentek keresztül, és fittyet hánynak az eddigi halált hozó mérgekre.

A szakemberek szerint egyszerűen arról van szó, hogy a méregre érzékenyebb egyedek elpusztultak és az ellenállóbak maradtak csak meg. A természetes kiválasztódás következtében ezek átadják a génjeiket az utódaiknak, akik már kivétel nélkül ellenállnak a többieket pusztító szereknek.

A tudósok véleményét támasztják elő a rágcsálók irtásával foglalkozók is, akik Nagy-Britannia Swindon és Wiltshire grófságaiban azt tapasztalják, hogy az eddigi peszticidekkel nem mennek semmire a patkányokkal szemben, melyeknek száma az ötszörösére nőtt két év alatt.

Országos méretekben is azt érzékelni, hogy két év alatt a patkányok száma a kétszeresére emelkedett, és ma eléri a 80 milliót. Terjedésüket az is elősegíti, hogy egyre több szemét kerül az utcákra, például a gyors éttermek környékén, a nagy élelmiszeráruházak mellett, és azért is, mert a szemetet zacskókban teszik ki a házak elé Nagy-Britanniában, amit aztán gyakran csak nagy késéssel szállítanak el a nem éppen példásan működő szolgáltatók."

(Forrás: azta.hu; írtak róla a Guardianban is.)

Fajok keveredése, avagy közöttünk az alien?

2009-05-26T17:30:00.007+02:00

Hm... nos, ő itt a "fekete" színű patkányunk, Tuvok parancsnokhelyettes. Őtuvokságán és a testvérén, Paris hadnagyon az utóbbi napokban határozottan megjelentek a husky jegyek (a husky patik általában valamilyen sötét árnyalatú mintát viselnek babakorukban, ami idővel kivilágosodik, de nem tűnik el teljesen, így kellemes, "melírozott" minta alakul ki). Kiderítettük, hogy az édesanyjuk domináns husky géneket hordoz. Az eredetileg fekete és orosz kék állatkáink szőre most tele van világos ezüst-fehér szálakkal, amitől szépen csillog. Napról napra több a világos rész, nagyon izgalmas, várjuk, hogy kiderüljön a végeredmény. Lehet, hogy teljesen színt változtatnak? Hogyan ismeri fel őket a legénység többi tagja? Azt gondolom, a hajó irányításával mégsem lesz baj, a kompjuter hangfelismerő modulja szőrszíntől függetlenül azonosítja a legénységet. Beszámolunk a fejleményekről.

Tájkép csata után

2009-05-24T14:45:00.021+02:00

Starsky és Hutch nyomoz. A nyolcvanas évek hajviseletét nem utánozzák szerencsére. Mi is történne a legénység moráljával...

Tom Paris különleges kiképzés közben: az álcázás mestersége. "Ne szedjél le! Én is csak egy plüsspatkány vagyok." Ne mozogjon, kormányos, és lehetőleg ne is lélegezzen.

A kiképzés következő lépése: észrevétlenül mászni egy emeletet, lehetőleg zuhanás nélkül. Van ejtőernyője, Paris?

Nyugizás a kantinban (kajás dobozban), a cakkos fül a kocsmai verekedések bizonyítéka.

"My name is Bond. Rat Bond."

- Engedjen oda a joghurtos bögréhez, főnök! Kell az üzemanyag a reggeli felpörgéshez!

- Öhm, asszem, Tuvok, magát várják az asztrometrián...

Irodai patkányok: "Szóljatok, ha tűzni kell, szakértő vagyok! A számlatömb lapjait is olyan szépen összetűztem."

Ó, szenvedés, borzalom! Tűrni és hallgatni kell,

míg belül a szív szakad meg, s elmém szégyen önti el!

Anyám, ki e földre szültél, ne lásd, ne sirasd fiad!

Őrizd szívedben az ifjút, ki semmitől sem riadt!

Várd a hajnalt, míg a bosszú szörnyű árnya ránk vetül,

s az, ki egykor megtaposta büszkeségem, elterül!

(Chakotay)

És a legjobb költőnek járó díj nyertese: Chakotay!

/lehet, hogy mégis inkább Q? ;-) /

Patkány ül a fazékban. No comment.

Worf nyújtógyakorlatokat végez a következő bokszmérkőzés előtt.

Lábadozás: vékonyabban és még egy kicsit gyengélkedve. A fitneszt későbbre halasztjuk.

Álmodozás a magaslati párnákon. Vigyázzon, kapitány, az álmodozás az élet megrontója, ezt már a költő is megírta.

Data kikapcsolt állapotban.

PS. Már fent vagyunk a Twitteren is. Click and follow!

Még több szépség a Deviantartról

2009-05-16T02:00:00.005+02:00

Scratch, my second rat by BlackDr4gon

Rat by Sillentio Mttrvn (az állatka neve Bazyl)

Rat by Krendel

Rat by Methylate

Guinness the Rat by Godspeed Photography

Helyzetjelentés

2009-05-15T20:52:00.004+02:00

Jean-Luc viselkedése az elmúlt napokban, ha nem is vett 180 fokos fordulatot, de mindenesetre javult. Ha összetalálkoznak, még mindig nem öleli a keblére sem Chakotayt, sem a kicsiket, de már nem üldözi őket olyan megszállottan; előfordul, hogy üldözés közben eszébe jut valami, és inkább másfelé veszi az irányt, amire eddig nem volt példa. Kezd lenyugodni, de azért néha még benne van a lábában a bugi, hogy akkor ő most balról be, és jön a hatalomfitogtatós jelenet. Erre való tekintettel nem is nagyon eresztjük őket össze, főleg amíg Jean-Luc hasa nem gyógyul be teljesen.

Vele ugyanis sajnos nem mennek olyan zökkenőmentesen a dolgok, mint annak idején Worffal. Kiderült, hogy érzékeny a sebészeti fonálra, és bár a varratokat már egy hete kivették, és már nagyon virgonckodott, észrevettük, hogy begennyesedett a műtéti sebe. Úgyhogy most három-négynaponta járunk vele orvoshoz, és itthon is naponta kétszer tisztítani kell a sebet betadinnal, ami mindannyiunk számára tortúra. Szegény kapitány, ha csak betesszük a szállítóba, máris lapít és retteg – tény, hogy nem érték túl kellemes benyomások sem a műtőasztalon, sem a doki sebtisztogató akciói közben, de hát így jár, aki összeférhetetlen…

Öröm az ürömben, hogy Jean-Luc egy kicsit lefogyott. Rá is fért – az a bohókás szokása ugyanis, hogy kifigyeli, hova rejtik a kaját a többiek, majd felzabálja a teljes raktárat, méretes tokát, segget és úszógumit eredményezett az utóbbi hónapokban. Őt mindenesetre most megkíméltük a fényképezkedés nyűgétől. A kicsik pedig közben elkezdtek őszülni - na nem Jean-Luc lelki terrorja miatt (reméljük), hanem genetikai okokból.

Chakotay szotyolázik. Hát hol máshol, mint a kanapén. Istenem, nincs is szebb, mint a szotyolahéjakat összeszedni a kanapéhuzatról.

Geometria: mert kukázni jó

Ritka pillanat: Data belefeledkezett a köleszabálásba, és hagyja magát fotózni...

Nocsak, a parancsnokhelyettes kirágta a zacskót, és lopja a kölest. Néha jobb a boldog tudatlanság...

Van képünk hozzá

2009-05-09T12:27:00.004+02:00

Heti sztárfotónk: Worf hanyatt fekve vizsgálja meg, nem másztak-e be véletlenül Chakotay szájába a plazmatekercseken felfedezett idegen organizmusok, amiket a pár napja meglátogatott csillagködben szedtek össze

Tuvok óvatosan körbeszimatol, mielőtt kimerészkedne a háttérsugárzás ellen védő papírdobozból

Tom Paris gondolkodik: most akkor legyen bunjee jumping, vagy inkább mégse?

... aztán inkább felkeresi a Zseblokált, ahol mindig van jazz, nők és fürtös köles.

Worf igazi kultúrpatkány: tányérból eszi az orvosságos joghurtot...

Jean-Luc pedig lábadozik, és nem érti, miért nem rohangászhat a többiekkel. Türelem, mon capitain, türelem.

Datat már megint nem sikerült lencsevégre kapni. Különleges szenzorai érzékelik a fényképezési szándékot, és ilyenkor azonnal elfordul / elszalad / vödröt húz a fejére. Majd átnézetjük a főgépésszel, nem sérült-e meg valamelyik hiúsági áramköre...

The Library of CongRATS 8.

2009-05-08T02:05:00.003+02:00

Elsősorban állatorvostan-hallgatóknak, állatorvosoknak és a biológia iránt érdeklődőknek lehet érdekes ez a kötet, ami az egerek, nyulak, tengerimalacok, hörcsögök és patkányok kórbonctanával foglalkozik.

Dean H. Percy and Stephen W. Barthold. Pathology of Laboratory Rodents and Rabbits. Third edition. LINK

Published by Wiley-Blackwell, 2008

Policy / Tudnivalók

A szövegek elérhetővé tétele csupán azt a célt szolgálja, hogy az állattal való megismerkedést könnyebbé tegye. Semmiféle anyagi előnyünk nem származik ebből, és kérünk titeket, hogy ti is csak magáncélokra használjátok fel az olvasottakat. Ha valamelyik könyvben vagy cikkben talált információt felhasználjátok, minden esetben hivatkozzatok a szerzőre!

Bár a szakirodalomban sok helyütt szó esik a patkányok betegségeiről és ezek esetleges kezelési módjairól, a könyvtár anyaga semmi esetre se szolgáljon az állat otthoni kezelésére, gyógyszerekkel való kísérletezgetésre!!! A betegségek ismerete a tünetek felismerésében segít, az állat kezelése azonban minden esetben csak és kizárólag az állatorvos hatásköre és feladata! Ha egészségügyi probléma merül fel, jó szívvel ajánljuk Gráf doktor rendelőjét – itt már régóta foglalkoznak patkányokkal, és magas szakmai színvonalon kezelik őket (többek között a mi jószágainkat is). (Gráfékról további infót találtok ITT .)

A patkány és ember közti kapcsolat jellegéből adódóan a róluk szóló könyvek és cikkek sok esetben számolnak be állatkísérletekről, ill. tárgyalják ezek kivitelezését és tervezését. A magunk részéről – bár nem örülünk neki – tudomásul vesszük a patkányok gyógyszeriparban történő hasznosítását, amennyiben az az orvostudomány fejlődését, új gyógyszerek felfedezését segíti. A patkány viselkedésének megismerését célzó, az állatnak felesleges stresszt és fájdalmat nem okozó kísérleteket is elfogadhatónak tartjuk. Minden egyéb célból végrehajtott állatkísérletet mélyen elítélünk, különös tekintettel a kozmetikai ipar termékeinek tesztelésére. A könyvtár semmiféleképpen sem célozza az állatkísérletek népszerűsítését.

Patkányok Budapesten?

2009-05-07T11:23:00.007+02:00

Úgy tűnik, a magyar fővárosba is visszatérnek szőrös kedvenceink, aminek annyira azért nem örülünk, mivel a nagyvárosban a patkány egész egyszerűen rossz helyen van. A Parlamenttől nem messze, este már az utcán is láttak patkányt, írja cikkében Palugyai István, a Helyi Téma pedig a Jászai Mari tér környékén korzózó rágcsálókkal riogat. Már többször is napirendre került ez a téma, az Index is foglalkozott vele pár éve. Meglepő lenne, ha az egyébként szinte teljesen patkánymentes Budapesten újra nagy számban feltűnnének a hatóságok által üldözött kis jószágok, mindenesetre nem árt odafigyelni, mielőtt eszkalálódik a helyzet, és a mindenki számára kellemetlen, illetve a környezetre nézve rendkívül szennyező méreggel való irtás marad a végső megoldás. A probléma megelőzhető, ha kicsit odafigyelünk a környezetünkre. Vagyis: nem szórunk szét szemetet, igyekszünk a lehető legkevesebb szerves hulladékot termelni (vagyis: ésszerűen tervezni a főzést, és nem tonnaszámra kidobni a kaját, illetve, ha lehetőség van rá, szelektíven gyűjtjük, amit lehet), és a pincékben, padlásokon megpróbáljuk minimálisra csökkenteni a búvóhelynek, odúnak használható helyek számát (vagyis: erős ajtó, rendbentartott tető). A patkányok legkedveltebb helye természetesen az illegális szemétlerakó...

Más: az oldalsó sávba kitettünk egy kis zenelejátszót "ezt hallgatjuk mostanában" címmel. Kizárólag patkányok által tesztelt és kedvelt zenék! (Ha elnavigálsz a főoldalról, sajnos a zene is újratöltődik, vagyis ha hallgatni akarod, célszerű új lapon megnyitni a linkeket.)

Patkányos roadmovie

2009-05-07T00:35:00.007+02:00

Egy kis zenés videó, amit a Jean-Luc mellett virrasztott órák alatt raktunk össze. Nézzétek, amíg lehet - a Vimeo úgyis jó eséllyel letiltja majd egy kevéssé ismert együttes marginális számának szerzői jogokba ütköző felhasználására hivatkozva. Mostanában ez a divat.

Külön köszöntjük azt az olvasónkat, aki a statisztika szerint a "hedonisztikus sajt" kifejezésre rákeresve akadt a blogra. Az élet tele van meglepetésekkel.

A varázshegy: lábadozás és művészi önkifejezés

2009-05-06T08:03:00.009+02:00

Jean-Luc jobban van; bágyadt, de egy picit már evett. Rettenetesen idegesítette a gallér: nem tudott tőle mosakodni - pedig egy patkány átlagban 20-30 percenként mosdik - és enni se nagyon, hiszen nem tudta a mancsába fogni a kaját, az emberi segítség pedig nem volt igazán hatásos. A teljes apátia és az idegroham között ingázott, mint Józsibá' Bivalybürgözdről Pestre,úgyhogy leszedtük róla a gallért (rögtön beiktatott egy 40 perces mosdást), és folyamatosan figyeljük, hogy ne piszkálja a varratokat. Remélhetőleg gyorsan begyógyul a seb, és nem kell visszatenni a fejére a kínzóeszközt. Most, hogy nem tudott tisztálkodni (illetve nyilván legyengült a műtéttől), nagyon durván előjött nála a vörös könny, az egész arca maszatos volt. Ez egy felső légúti tünet, aminek leggyakoribb oka a stressz, hiánybetegség, illetve a rossz minőségű, poros vagy illatosított forgács. Mivel nálunk egyik sem jellemző (az utóbbi napok bunyóitól eltekintve az állat nem stresszel, az étrendje bő és változatos, és puhafa forgácsot nem használunk egyáltalán, pont az ilyen esetek elkerülésére),valószínűleg fertőzése lehet, úgyhogy majd ezt is kezeltetnünk kell. A doki egyelőre megnyugtatott, hogy nincs nagyobb baj, elég kamillateával lemosni. Ha a lábadozáson túlvan, esetleg beszerzünk majd Garasone cseppet, azt szokták ajánlani ilyen esetben.

Félkilós sztárpatkány

Egyébként a doki megmérte Worfot, így a súlya hivatalosan is nyilvánosságra hozható: a mi klingonunk 510 grammot nyom, vagyis több, mint fél kiló, ami patkányok között nem kis teljesítmény (a hímeket általában 400-450 grammra becsülik; persze vannak nála súlyosabb egyéniségek is, de az már az elhízás kategória). A hadnagy mostanában művészi hajlamokat is kifejlesztett magában, ma például az asztalra borított sóba rajzolgatott (kifejezett élvezettel tapicskolt benne). Alighanem a homokkal rajzoló Cakó Ferenc nyomdokaiba kíván lépni.

Worf - Cakó : 1 - 1. Hogy mit próbált meg ábrázolni a művész úr, arra még nem jöttünk rá. Rémhóember vízfejű rénszarvassal?

Szégyenszemle

2009-05-05T20:15:00.007+02:00

Gene Roddenberry forog a sírjában, és minden bizonnyal ezt tenné Patrick Stewart is, ha történetesen nem örvendene kicsattanó egészségnek. A Star Trek történetében példátlan krízissel kell szembenéznie a legénységnek: a kapitány ezentúl pár oktávval magasabb hangon köszönti majd az útjukba kerülő idegen hajók utasait…

Igen, már megint ez a fránya herélés. Nagyon reméltük, hogy többé nem kell ilyesmire sort keríteni, elvégre ez egy brutális és mindenképpen legvégső eszköz, de Jean-Luc viselkedése az utóbbi időben egyszerűen tragikus, és nemhogy javulást nem mutat, de egyenesen rosszabbodott. Akár Chakotayt, akár valamelyik kicsit pillantja meg a láthatáron, azonnal eldob mindent és pár pillanat múlva már csak a két patkányból álló visító szőrgombócot látjuk ámokfutni. Próbálkoztunk az összeszoktatás több formájával, naponta össze voltak engedve semleges terepen, ment a ketrec-cserélgetős módszer is, de semmi eredménye; ahogy kilép a ketrecből, Jean-Luc szisztematikusan végigjárja a szobát, valamelyik új gyerek után kajtatva, arcán a félreérthetetlen „megverem, vazze” kifejezéssel, kifejezetten stresszelt és idegbeteg állapotban. Ez persze senkinek sem jó: Jean-Luc majd’ megőrül az idegességtől, a kicsik folyamatosan a Terrorbolygón érzik magukat és szabályszerűen rettegnek, és az ellenségeskedés miatt Data és Worf is sokkal ingerültebb – arról nem is beszélve, hogy nekünk is tetemes mennyiségű időnket és energiánkat emészti fel a patkányokkal való sakkozás. Az újaknak csak Jean-Luc-kel vannak konfliktusaik, Dataval, Worffal és egymással jól kijönnek; van néha egy kis bunyó, de semmi olyasmi, ami vérző sebeket és éktelen visítást okozna. A kapitány vonulási útját viszont, mint egy szőrtank útvonalát a harcmezőn, rettentő ajvékolás, az ijedelem hatására alkotott méretes sz@rkupacok, és nem ritkán kitépett szőrcsomók, sebek és betadinos üvegek szegélyezik. Hiába, náluk ez családi vonás: az apját, Jetit is külön ketrecben kellett elszállásolni a tenyészetben.

Jeti, a fater: már vele is nehéz volt (a fotó Crazy érdeme)

Valóban, Jean-Luc sok szempontból az apjára ütött, nem pusztán küllemben (bár a színezet, az arckifejezés és a felgyűlő úszógumik is megszólalásig hasonlóak a család két tagjánál), hanem személyiségét tekintve is. Az emberrel szemben tanúsított aggresszió mindkét példánynál kb. egy plüssállat vagy egy csiga aggressziójához mérhető, ha azonban fajtársakról van szó, mindjárt kinyílik a kalasnyikov a zsebükben. Worffal és Dataval alighanem azért nem voltak hatalmi harcai, mert jóval kisebb volt náluk, amikor kialakult a rangsor, és fel sem merülhetett, hogy lepofozza őket, az újakkal szemben viszont ő van erőfölényben, és ezt gátlástalanul ki is használja – ami nem volna baj, ha nem lőne túl ennyire a célon. Sajnos nem tudjuk megoldani, hogy Jean-Lucot teljesen külön tartsuk, és nem is lenne jó – az egyedül tartott patkány könnyebben lesz depis és aggresszív. Egy nagy tenyészetben persze más a helyzet, de mivel a mieink egy fedél alatt élnek (a ketrec két része elszeparálható, de egy légtérbe vannak kiengedve, így a napi találkozás elkerülhetetlen), sajnos muszáj volt megoldást találni a helyzetre, és mivel a probléma gyökere egyértelműen Jean-Luc, most ő húzta a rövidebbet.

Itt még mindene megvan

Így hát ma délután átesett ő is a szörnyűségen, jelenleg egy kibélelt dobozban lábadozik, még nincs túl jól, és nagyon idegesíti a varratrágás ellen felrakott gallér. Mindenesetre reméljük, hogy ahogy Worf esetében is egy sokkal kiegyensúlyozottabb, jobb kedvű, barátkozósabb patkány lett a végeredmény, Jean-Luc stressz-szintje is drasztikusan csökkenni fog, és ha nem is lesznek puszipajtások a többiekkel, legalább a napi szinten előforduló vérontásnak vége szakad, a kicsik pedig nem élnek majd folyamatos terrorban.

A patkány és az imádott kaja

2009-05-04T15:44:00.003+02:00

A patkány lopja a palacsintát. A mieink is egy szemvillantás alatt veszik birtokba a kedvenc kajákat (Worf kedvence a paprikacsutka, de a csirkecsont is nagy favorit, minél nagyobb, annál jobb). Mivel túl nehéz és túlságosan nagy, nem is próbálkoznak az elvonszolásával, inkább négylábas ugrásokkal menekítik a zsákmányt. Jean-Luc is mókás színjátékot szokott rendezni a nála sokszor nagyobb újságpapír lapokkal, amiket a legmagasabban fekvő helyekre kell elhurcolnia.

A National Geographic jelenti

2009-05-02T18:59:00.003+02:00

Összegyűjtöttünk néhány patkányos cikket a National Geographicból. Íme:

A patkányok képekben álmodnak

A patkányok szaglása térhatású

A patkány különbséget tud tenni a nyelvek között

Patkányüldözés - hogyan járt túl egy patkány az Aucklandi Egyetem kutatóinak eszén?

Tavaszi nagytakarítás

2009-05-02T17:02:00.006+02:00

Worf profi módszere a takarítás elkerülésére:

az alvás előkészületi fázisa: elhelyezkedés a dobozban

Wolf alszik, aktív fázis: a fog beakasztása a doboz szélébe, majd alvás

Tuvok ellenőrzi az űrhajó polírozását

(Tessék megfigyelni a hátsó lábán a zoknit: csak az ujjai fehérek!)

Chakotay összpontosít: szemétszedés telekinézis segítségével

Tom Paris összeszedi a borsóhéjakat

Tuvok szőnyegtisztítást is vállal

Jövés-menés anyánkon: Jean-Luc és Worf alkot

Takarítás utáni kávé: a bögre ugyan üres, de vizitálni muszáj

Egy kupac patkány

2009-04-20T22:24:00.006+02:00

Pillanatképek a Voyager életéből, avagy első napok a fedélzeten :-)

Paris és Tuvok hajóbejárást tart, a kukoricaszem-biogélek működése megfelelő.

Egyenként kell letesztelnem, nem rejtőzik-e valamelyikben egy idegen létforma!

Paris hadnagy hasznos segítség a gépészeti feladatokban is.

Óvoda, alias "a zseb", ahol a simogatás és joghurtosztás történik.

Együtt a két legénység

2009-04-20T00:53:00.008+02:00

Az elmúlt egy-két nap nyugodtnak a legkevésbé sem volt mondható. Bár Jean-Luc és Chakotay ellenségeskedése mintha alábbhagyott volna, a picik rendkívül izgágák, és Chakotay-nak igencsak bosszúságot okoz, hogy a nála kb. harmadakkora Tom Paris minden további nélkül visszadumál neki. Tuvok vulkánihoz méltó bölcsességgel és sztoikus nyugalommal foglalta el a helyét a rangsorban - elvégre nem logikus kamion méretű szőrlabdákkal vitatkozni -, Paris hadnagy azonban - mint ez várható volt tőle - gigászi egóval hívja ki bokszmeccsre Chakotay-t. A harc szerencsére nem komoly.

Data kerüli a fényképész vakuját, talán veleszületett szerénysége az oka. Azonban amikor egy falat narancslekvár van kilátásban, még a legszilárdabb jellemű android is sutba vágja az elveit. Megjegyzem, végül nem kapott, mert a narancsban lévő illóolajok ártalmasak a fiú patkányok számára.

Kapitány a hídon. Ráférne egy kis fitnesz.

Zen meditációs gyakorlat a párnakolostor cellájában. Az aszkéta életmódot tudatosan vállaló patkány lelki gyakorlatokkal erősíti a jellemét, hogy kibírja a következő joghurt-, saláta- vagy husiadagig. Mekkora önmegtartóztatás, csak gratulálni tudunk!

Mások szerint Worf hadnagy ezen fotójának interpretációja: "Nem érdekel a politika. Pont lesz@rom."

In flagranti érték a kapitányt egy átdolgozott éjszaka alatt elpusztított szotyihegy mellett. "Ööö, mondják, látták, hogy mit csináltam?" - kérdezte, mikor rányitottunk. Nem, Jean-Luc, nem láttuk. A legénység nyugalma érdekében úgy teszünk, mintha nem evett volna meg 50 kiló szotyolát.

"Távol vagyok őseim földjétől..."

"Nem mondod, hogy már megint fasírt..."

"Megkóstoltam, nem zeller."

"Igaza volt, Mr. Paris. Valóban nem zeller. Abban sem vagyok biztos, hogy zöldség, de ehhez még ellenőriznem kell az adatbázist. Végső esetben vulkáni agyegyesítéshez folyamodunk."

-Na, végül is zöldség?

- Nem, Mr. Paris. Attól tartok, nem az.

Kísérleti videó: a Voyager két fedélzete. Felül Tom Paris, alul Tuvok és Chakotay.

Így készült: a Voyager

2009-04-19T00:12:00.009+02:00

Röviden összefoglaltam, hogyan is készült a Voyager névre keresztelt új installáció. Bár nálunk kibővítésként szerepel, önálló ketrecként is megállja a helyét; az alábbiakban tehát egy tömör útmutató szerepel azok számára, akik szeretnének egy, a Voyager méretének és stílusának megfelelő ketrecet építeni.

A Voyager adatai:

Magasság: 60 cm

Szélesség: 80 cm

Mélység: 50 cm

Polcok száma: 2 (egyenként 40x50 cm)

Ez a ketrec 4 patkány számára elég.

Az alábbi árak a Soroksári úton lévő Obi áruházra vonatkoznak; ha kicsit utánajárunk, bizonyára olcsóbban is ki lehet hozni az anyagot. A csavarokat, szegeket stb. nem írtam bele, ezek a legtöbb háztartásban alapból megtalálhatók. Általában némi faanyag is szerezhető ingyen (ha van kertes házban élő rokon, vagy valaki, aki éppen az elején / közepén / végén van egy lakásfelújításnak, érdemes rákérdezni); ha van barkácsoló hajlamú családtag, akkor valószínűleg egy pár fém szerelvény is akad a háznál - vagyis a költség a legtöbb esetben alacsonyabb, mint az itt leírt. Nem kell feltétlenül a viszonylag drága bútorlapot használni, jóval olcsóbban kaphatunk kezeletlen fenyőlapokat is, de ez utóbbinál gondoskodnunk kell valamiféle impregnálásról, hogy a nedvesség ne egye bele magát a fába, és a ketrec belseje vízzel mosható legyen. Kezelhetjük az anyagot pl. csónaklakkal, vagy bevonhatjuk átlátszó széles ragasztószalaggal.

A ketrec fő elemei:

Bútorlap, fehér, 120x50 cm – 1 db 2795 HUF

Bútorlap, fehér, 80x50 cm – 3 db 3x1995 = 5985 HUF

Préselt farost lemez („HDF”) – 1 db 999 HUF

Az ajtóhoz:

Párnafa – 8 m 8x330 = 2640 HUF

Fémháló („Avinet”) – 1 tekercs* 3395 HUF

Akasztó („német ajtókapocs”)– 2 db 2x225 = 450 HUF

Fémszerelvények:

Sarokösszekötő lemez – 4 db 445x4 = 1780 HUF

Polctartó lemezkonzol – 4 db 4x245 = 980 HUF

Csuklópánt (zsanér) – 2 db 2x195 = 390 HUF

Fogantyú – 1 db 995 HUF

T szegletvas – 4 db 4x225 = 900 HUF

Összekötő lemez (kicsi) – 8 db 8x45 = 360 HUF

-----------------------------------------------------------------------------

Összesen 21,639 HUF

* ilyet az Obiban sajnos nemigen lehet kapni, a Praktikerben viszont igen; az itt feltüntetett ár is a Praktiker honlapján volt megadva.

Összehasonlításképpen: egy hasonló méretű ketrec (pl. a Ferplast Jenny, 80x50x79 cm) a boltban 30-32 ezer Ft-ba kerül, tehát a konstrukcióval még akkor is 10 ezer Ft-ot spórolunk, ha semmit sem tudunk ingyen szerezni. A Fungus ketrec (70x48x80 cm) kb. ugyanannyiba kerül, mint az általunk összerakott, de ezt nem ajánljuk, mert a helykihasználása nem ideális (hiába hasonló a térfogata, 4 állatnak nem elég), és a tapasztalat szerint túl kicsi az ajtaja, és nagyon nehéz benyúlni az állatért.

FONTOS: ha nincs otthon dekopír fűrészünk, vágassuk méretre a bútorlapokat az áruházban; a számla bemutatása ellenében ezt ingyen megteszik. Az itt leírt konstrukcióhoz a nagyobb, 120x50 cm-es lapot kell szétvágatnunk két egyenlő, 60x50 cm-es részre, illetve az egyik 80x50-es lapot szintén két egyenlő, 40x50 cm-es lapra. Ha a préselt farost lemez, amit hátlapnak vettünk, nagyobb a szükségesnél, ebből is vágassuk ki a megfelelő méretű, 60x80 cm-es darabot.

A ketrec alapvázának összeszerelése rendkívül egyszerű. A két, 80x50-es darab lesz a ketrec teteje és alja, a két 60x50-es pedig a bal és jobb oldallap. A 40x50cm-es lapok lesznek a polcok. A ketrec oldalait, tetejét és alját a nagyméretű sarokösszekötő lemezekkel kapcsoljuk össze (ügyeljünk rá, hogy a ketrec tetejéül ill. aljául szolgáló lap kerüljön az illesztésnél felülre és alulra, így a saját súlya is segít összetartani a ketrecet). Célszerű azonban előtte a polcokat felszerelni az oldallapokra, ezeket ugyanis nehéz felrakni, ha az elemeket már összeszereltük. Én a polcok rögzítéséhez 2-2 db fehér polctartó lemezkonzolt használtam. Vigyázzunk, hogy a polcok függőlegesen ne legyenek túl közel egymáshoz. Ha a polcok aljára vagy a tetőre fel akarunk szerelni függőágyak rögzítéséhez kis kampókat, ezt is célszerű megejteni még a teljes összeszerelés előtt, amíg rendesen hozzáférünk a munkadarabokhoz. Ha a polcokat rögzítettük az oldallapokhoz, szereljük fel a ketrec alját és tetejét. A hátlapot (amennyiben viszonylag vékony farost lemezről van szó) elég pár helyen odaszögelni a ketrec tetejéhez, aljához és oldalaihoz.

Én a polcok végére fel szoktam szerelni egy vékony lécet is ütközőnek, hogy az állatok a játék hevében ne sodorják le a polcról a holmikat.

Az ajtó összeszerelése kicsit már macerásabb. Először is vágjuk fel a párnafát a megfelelő méretre. A két ajtókeret elkészítéséhez a következő darabokra lesz szükségünk:

80 cm hosszú léc – 4 db (felső és alsó vízszintes elemek)

53 cm hosszú léc – 6 db (függőleges elemek)

Az ajtókeret darabjainak egymáshoz erősítése több módon történhet; szerintem a legegyszerűbb a kisméretű T szegletvas és néhány kis összekötő fémlemez felcsavarozása a keret egyik oldalán. Célszerű először csak az egyik keretet elkészíteni, és a másikat majd csak a fémháló felerősítése után megcsinálni, mert ha összeszerelünk két külön fakeretet, a kisebb-nagyobb elmérések, pontatlanságok miatt a keretek jó eséllyel nem fognak pontosan passzolni.

Ha az egyik kerettel megvagyunk, fektessük le, és fordítsuk úgy, hogy az a fele legyen fölfelé, amin nincsenek összekötő fémlemezek. Vágjunk le csípőfogóval annyit a fémhálóból, amennyi szükséges. Valójában egy 80x60-as darabra van szükség, de a legtöbb esetben toldanunk kell, mivel az áruházban kapható fémháló szélessége nem elég nagy. Ha ez a helyzet, vágjunk le két, 60x40-es darabot, és a két szélét az oldalléchez illetve a középső léchez erősítsük. A fémháló kifeszítéséhez ill. felerősítéséhez a legegyszerűbb rövid, nagyfejű csavart használni alátéttel, amivel leszoríthatjuk a fémháló négy sarkát. Célszerű pár helyen odarögzíteni a kerethez, a négy sarokban, ill. a négy oldalon 2-2 helyen. Ha ez megvan, tegyük fel ugyanígy a másik rácsdarabot is.

A fémrács a külső és belső ajtókeret közé illeszkedik

Mielőtt feltennénk a keret másik felét, vessünk egy pillantást a vásárolt fogantyúra, ami az ajtó nyitására szolgál majd; vannak ugyanis olyan modellek, amiket belülről és kívülről is rögzíteni kell; ezeknél az ellenoldali rögzítőelem a két ajtókeret közé kerül, így ezeket a két keret összeszerelése előtt fel kell tennünk a megfelelő darabra.

Egyszerűbb, ha nem szereljük össze külön a második keretet, hanem a megfelelő elemeket hozzácsavarozzuk a fémrácsot tartó keret elemeihez (ehhez olyan hosszú csavart használjunk, ami keresztülmegy a külső kereten, de nem jön ki a belső keret másik oldalán), majd rácsavarozzuk az illesztőlemezeket.

Ha ezzel megvagyunk, már csak fel kell szerelnünk az ajtót két zsanérral, illetve feltesszük az ajtóakasztókat. Ez utóbbit a legegyszerűbb a vécéajtóknál használatos akasztóval megoldani.

Két ilyen akasztót szereljünk az ajtóra

Végül, ha ízlésünk úgy diktálja, fessük le az ajtót; ehhez használhatunk fapácot vagy akár akrilfestéket.

A ketrec berendezésére túl sokat nem kell költenünk. A függőágyak megoldhatók rozzant kispárnákból, vagy akár konyharuhából vagy kidobásra ítélt pólókból; egy kis kartonpapír pedig bizonyára akad otthon egy-két házikó összerakásához. Az alomtálcát megoldhatjuk az IKEÁ-ban a gyerekosztályon 500-Ft-ért kapható műanyag tárolóból. Az emeletek közötti feljárót a maradék párnafából vagy egyéb faanyagból egy kis kreativitással gyorsan össze lehet dobni, de pár száz forintért vehetünk a kisállat-boltban hörcsöglétrát is. Feldobhatjuk a ketrecet kólásflakonból készített bújócsővel (egyszerűen csak vágjuk le a palack felső részét; a vágott felületet esetleg ragasszuk le cellux-szal, hogy ne legyen éles). A tapasztalat szerint a pateszok a legegyszerűbb és legolcsóbb játékokat kedvelik leginkább.

Mielőtt az állatokat beengednénk, mindenképp győződjünk meg róla, hogy nincs a ketrec belsejében kiálló csavarvég vagy szög, amivel a pateszok felsérthetik magukat!

A végeredmény

Újabb biztonsági főnök és pilóta a hídon!

2009-04-18T19:49:00.013+02:00

Csillagidő 21180209

Előző héten a parancsnokság már összefuthatott a legénység két új tagjelöltjével a kadétiskola folyosóján. Örömmel jelentjük, hogy a mai napon az újoncok hivatalosan is beléptek a legénység soraiba. Egyelőre egy testesebb filctoll méreteivel rendelkeznek és lelkesen gyepálják egymást a külön számukra épített Voyager űrhajó valamelyik fedélzetén.

Az új belépők eredetileg testvérek (a genealógiai részleteket lásd a profilban az oldalsávon). Tuvok parancsnokhelyettes a Vulkán bolygón nőtt fel, fiatal korát meghazudtoló nyugalommal és száraz humorral viselkedik a rizikós helyzetekben. Ha összetalálkoznak vele, ne lepődjenek meg, ha négy ujját a levegőbe emelve "Hosszú és eredményes életet!" mondattal köszön, a Vulkánon ugyanis ez a szokás.

Tom Paris hadnagy fegyelmi ügyeiről és kalandjairól híres (hírhedt), már most ki van cakkozva a füle, meg sem mertem kérdezni, hol szerezte. Paris, mint tudjuk, kiváló pilóta, saját maga bütykölte űrkompon indul a Galaxis meghódítására.

Íme néhány ellopott pillanat az űrhajó birtokbavétele közben:

Tuvok megvizsgálja a plazmahajtóművet, vagyis a fürtös kölest...

...majd leteszteli az alapfelszereléshez tartozó űrkompot, és megfelelőnek találja a kartonguriga meghajtást.

Tom Paris épp beméri a csillagok elhelyezkedését az űrnek ebben a kvadránsában.

"A plazmarelék is a helyükön vannak, Tuvok!"

Az érkezésük előtti napokban felkerült a festés a Voyagerre, és a belső térben helyet kaptak a párnázott ülőhelyek. A nagyszabású beruházás komoly erőforrásokat igényelt, így a legénység tagjai attól sem riadtak vissza, hogy az utcakövön mutatványosként gyűjtsenek a berendezés finanszírozására.

"Táncoljon, Chakotay, még hiányzik a kapitányi szék ára!"

The Library of CongRats 7.

2009-04-17T02:19:00.004+02:00

A Jézuska hajnali fél 3-kor itt járt, és hagyott nekünk némi ajándékot. Talán eltévedt, talán csak az emberbaráti szeretet vezérelte, mindenesetre a könyvtár újabb remek kötetekkel bővült. Íme.

Igen, elhoztuk Nektek a vérfagyasztó 1000 dolláros könyvet, Krinke The Laboratory Rat-jét, 4 részben, tömörítve. Hiába no, aki ilyen összeget merészel kérni egy könyvért, azt előbb-utóbb utoléri a Mindenható rettentő bosszúja.

Krinke, Geogre. The Laboratory Rat. Amsterdam-Boston: Elsevier, 2000

Krinke, The Laboratory Rat - part 1

Krinke, The Laboratory Rat - part 2

Krinke, The Laboratory Rat - part 3

Krinke, The Laboratory Rat - part 4

Paxinos, George. The Rat's Nervous System. Amsterdam-Boston: Elsevier, 2004 LINK

(Katt arra, hogy "Request download ticket". Utána lehet, hogy be kell írnunk egy igazoló kódot, ami megjelenik a képernyőn; majd katt a download/letöltés linkre.)

Emellett sikerült szert tennünk egy másik igen érdekes kötetre, amely a norvég patkány betegségeivel foglalkozik:

Tucker, Mary. Diseases of the Wistar Rat. London: Taylor&Francis, 2003 LINK

---------------------------------------------------------------------------------------------

Policy / Tudnivalók

A szövegek elérhetővé tétele csupán azt a célt szolgálja, hogy az állattal való megismerkedést könnyebbé tegye. Semmiféle anyagi előnyünk nem származik ebből, és kérünk titeket, hogy ti is csak magáncélokra használjátok fel az olvasottakat. Ha valamelyik könyvben vagy cikkben talált információt felhasználjátok, minden esetben hivatkozzatok a szerzőre!

Bár a szakirodalomban sok helyütt szó esik a patkányok betegségeiről és ezek esetleges kezelési módjairól, a könyvtár anyaga semmi esetre se szolgáljon az állat otthoni kezelésére, gyógyszerekkel való kísérletezgetésre!!! A betegségek ismerete a tünetek felismerésében segít, az állat kezelése azonban minden esetben csak és kizárólag az állatorvos hatásköre és feladata! Ha egészségügyi probléma merül fel, jó szívvel ajánljuk Gráf doktor rendelőjét – itt már régóta foglalkoznak patkányokkal, és magas szakmai színvonalon kezelik őket (többek között a mi jószágainkat is). (Gráfékról további infót találtok ITT.)

A patkány és ember közti kapcsolat jellegéből adódóan a róluk szóló könyvek és cikkek sok esetben számolnak be állatkísérletekről, ill. tárgyalják ezek kivitelezését és tervezését. A magunk részéről – bár nem örülünk neki – tudomásul vesszük a patkányok gyógyszeriparban történő hasznosítását, amennyiben az az orvostudomány fejlődését, új gyógyszerek felfedezését segíti. A patkány viselkedésének megismerését célzó, az állatnak felesleges stresszt és fájdalmat nem okozó kísérleteket is elfogadhatónak tartjuk. Minden egyéb célból végrehajtott állatkísérletet mélyen elítélünk, különös tekintettel a kozmetikai ipar termékeinek tesztelésére. A könyvtár semmiféleképpen sem célozza az állatkísérletek népszerűsítését.

Kellemes ünnepeket :)

2009-04-13T04:49:00.002+02:00

Chakotay és a szőrfelfújt, avagy Fradi-drukkerek az Enterprise-on

2009-04-12T23:55:00.008+02:00

Az elmúlt napok igencsak eseménydúsan teltek, és ezen események közül sajnos nem mindegyik pozitív.

Kezdjük a jó hírrel: némi szögelést és festést leszámítva befejeződött a ketrec kibővítése, vagyis az Enterprise-t kibővítettük egy Voyager részleggel, ahol reményeink szerint Chakotay, Tuvok és Tom Paris fog majd lakni. Chakotay (vagy ahogy mostanában szólítjuk: Nyüzi) egyelőre a kis ketrecben maradt, hogy a kicsikkel egyidőben kerüljön majd a kibővített részbe. Az új installáció különlegessége, hogy a két ketrecrész elszeparálható, illetve egybenyitható az alább látható kis ajtó segítségével. Reményeink szerint idővel a két űrhajó lakói szabadon járhatnak-kelhetnek egymás fedélzetein. A ketrec jelenleg 185 cm magas, 80 cm széles és 50 cm mély.

Az új installáció

Fedélzeti átjáró

Abban reménykedtünk, hogy az újoncok gyorsan átesnek a barátkozási perióduson, és a legénység új kollektívává kovácsolódva indul tovább galaktikus felfedező útjára. Sajnos azonban nem így állnak a dolgok. A feszültség Nyüzi és Jean-Luc között nemhogy enyhült volna, de inkább erősödött. Ahogy meglátja Nyüzit, Jean-Luc azonnal felfújja magát, és mint valami groteszk szőrlabda, kergetni és püfölni kezdi a kicsit. A dolognak általában az a vége, hogy Chakotay behúzódik valahová, és hangosan nyüszít, Jean-Luc pedig a búvóhely bejárata előtt ugrál és fújtat, mint egy szőrös gőzmozdony. Jean-Luc kifejezetten idegbeteg módon reagál Chakotay közelségére és szagára: elég, ha megérzi, hogy a kicsi ott járt valahol, máris felfújja magát és idegesen szimatol; ilyenkor megfogni is elég nehéz: ficánkol és önmagát meghazudtoló módon, felháborodottan sipít, mint egy Fradi B-közép szurkoló, ha rájön, hogy a hatóságok le akarják fújni az aznapra rendelt verekedést. Vér még nem folyt, de a feszültség tapintható kettejük között. Pár napig nem engedtük össze őket, hagytuk, hogy Chakotay felfedezze egy kicsit a szobát, lehetőleg egy üldöző vadállat nélkül. Most minden nap próbáljuk őket összeereszteni semleges területen, és reménykedünk, hogy idővel csillapodnak majd az indulatok. Chakotay nem vállal igazán erőszakos konfrontációt, de nem is hódol be; állnak egymással szemben, farkasszemet néznek, aztán a kicsi behúzódik, Jean-Luc meg előadja a puffogó szőrfelfújtat. Ez mindenkinek kellemetlen (Worf és Data is szemmel láthatólag idegesebb), de muszáj lesz lerendezniük egymással a dolgot, ha már egy fedél alatt laknak; úgyhogy megpróbálunk mély levegőt venni, és csak akkor választani szét őket, ha tényleg gond van.

Itt éppen szent a béke

Chakotay Dataval és Worffal jobban kijön, bár velük is előfordul egy-egy szelídebb bunyó; játszani, enni vagy aludni még nem láttuk őket együtt. Nyüzi sok tekintetben olyan, mint Worf volt a herélés előtt: agyas, nem engedi magát megfogni (ha megfogjuk, visít, mint egy autóriasztó, és ficánkol – pedig kézhez van szoktatva), és nem kifejezetten játékos, inkább mindenben dominancia-kérdést lát. Egyelőre türelmesek vagyunk, és rendületlenül folytatjuk az összeszoktatást, bár kissé tanácstalanul állunk a kipattant indulatok előtt, hiszen 5 napig osztottak meg egymással egy kis ketrecet, és ezalatt nem történt semmiféle rettentő atrocitás. A kapitány, úgy látszik, azóta szabadságra küldte Troi tanácsadót és a diplomáciai érzékét. Pedig egy Csillagflotta kapitánynak igazán tudnia kéne viselkedni…

Nyüzi haverkodik

Nyüzi kajál

Ha újra élhetnék

2009-04-06T19:50:00.004+02:00

"Ha újra élhetnék" (az angol eredetiben "Tapestry") - ez volt a címe annak a Star Trek Next Generation epizódnak, amelyben fény derült Jean-Luc Picard kapitány fiatalkori botlásaira, többek között arra is, hogy egy kocsmai verekedésben összeszólalkozott két kigyúrt nauszikaival, akik annak rendje s módja szerint szíven szúrták. Az akkor még csak karrierje elején bukdácsoló Picard majdnem ott is hagyta a fogát, végül egy műszívvel megúszta.

Bár nauszikaiak nincsenek a fedélzeten (vagy legalábbis nem tudunk róla), a hazatérő legénységgel együtt megérkezett viszont Chakotay első tiszt is, és bár Worffal és Dataval szinte azonnal sikerült harmonikus viszont kialakítania, a kapitánnyal csúnyán összeszólalkoztak. Úgy tűnik, Jean-Luc még mindig nem nőtt fel teljesen, esetleg az indián kultúrákban való járatlansága vezetett félreértéshez; mindenesetre szét kellett szednünk őket, mielőtt szóváltásból komolyabb testi sértéssé fajul a konfliktus. Jean-Luc meglehetősen depressziósan viseli az új jövevény érkezését; talán a múltjukban van valami fájó közös pont, amiről nem tudunk?

Home, sweet home...

Örömünkre szolgál azonban, hogy az új első tiszt egy cseppet sem félős, sőt, igazi indián felfedező. A többiekkel szemben óvatos, viszont a szobát néhány óra alatt felfedezte, sőt a nagy ketrecbe is bemerészkedett, pedig a kapitány odabent horpasztott. Egyelőre átmeneti lakosztályban szállásoltuk el, hogy megelőzzük az újabb konfliktusokat; remélhetőleg a kapitány is gyorsan lenyugszik majd, és visszatér a béke.

Újonc a fedélzeten

Chakotay egyébként három hónapos, és kifejezetten fess és jóképű: csuklyás, sötétbarna fejjel, a hátán végighúzódó sötétbarna csíkkal és foltokkal; a lábai és a hasa fehérek. Igen barátságos, szelíd természetű fiatalember, ám nem hiányzik belőle egy kis maquis tökösség: ha belékötnek, minden további nélkül felveszi a kesztyűt. Éppen ilyen tisztekre van szükségünk.

Látogatás a bázison: találkozás a Voyagerrel

2009-04-02T19:37:00.001+02:00

Miután pár napra elhúzunk Prágába, és terveink szerint az Enterprise is átesik egy nagygenerálon, a legénység egy rövid időre visszatér a bázisra, vagyis a tenyészetbe, ahová ma reggel meg is érkeztek a Delta komppal (műanyag szállító), egy közepes méretű átmeneti szállással (kisketrec), és egy hadseregnek elegendő hideg élelemmel (saláta, uborka, lencse, borsó, köles, zab, szotyola).

Örvendetes hír, hogy érkezésünk után nem sokkal, még a reggeli tárgyaláson csatlakozott a tisztekhez Chakotay elsőtiszt, aki nemsokára a legénység új tagja lesz. Az első benyomás igen pozitívnak tűnt mindkét oldalról; az üdvözlő kézfogások után Worf biztonsági főnök természetesen azonnal elvégezte a megfelelő ellenőrzési rutint, Picard kapitány pedig egyértelművé tette, hogy a hídon ő parancsol. Egyelőre folyik az ismerkedés, Chakotay pár napot együtt tölt a legénységgel, és alighanem az új tiszt műszaki ismereteinek tesztelésére ill. a rangsor megvitatására is sor kerül rövidesen. További két jövőbeli csapattag, Tuvok és Tom Paris is a bázison tartózkodik, ők azonban néhány hetet még ott töltenek, hogy a megfelelő kiképzést megkapják, és a tervek szerint 16.-a után csatlakoznak csak a legénységhez. Így a Star Trek történetében először sor kerül az Enterprise és a Voyager űrhajók összekapcsolására. Ez precizitást és hosszas tervezést igénylő művelet, úgyhogy a hajók műszaki háttércsapata jelenleg is lázasan dolgozik.

Worf hadnagy közben sajnos ismét a gyengélkedés jeleit mutatja, így némi kezelésre szorul a bázison. Remélhetőleg gyorsan összekapja magát, és újult erővel veselkedik majd neki biztonsági főnöki feladatainak.

Filó és vérengzés

2009-03-31T18:07:00.005+02:00

A napok nem múlnak el fotók nélkül. Worf kissé felülreprezentált; ennek az az oka, hogy ő kifejezetten szeret pózolni, a másik kettő viszont rühelli a fényképezést, és embert próbáló feladat lencsevégre kapni őket. Bizonyára nem akarják, hogy fény derüljön valódi kilétükre...

"Vajon valóban létezik olyan hipotetikus kiindulópont, amire intuitív bizonyosság építhető? Lenne Platónhoz egy-két szavam..."

"És mi van, ha mégis helytálló a Seinsvergessenheit kritikája, amit Heidegger fogalmaz meg Platónnal szemben...?"

"Ha jobban belegondolok, se Platón, se Heidegger... Mindketten tévedtek..."

A Rat in Darkness

"Te, ez nem is a Liverpoolnak drukkol! Fogd le, amíg felpofozom!"

"Nem látok problémát a perifériális idegeknél... Tenyérzsibbadása nem volt?"

"Igen, elástam. És akkor mi van?"

"Mi az, testvér, megtaláltad a lófejet az ágyban?"

"Jobb lesz, ha tartod a kicsi szád, különben holnap már a halakkal alszol..."

"Süti."

Népszavazás

2009-03-26T20:46:00.005+01:00

Ön támogatja-e patkányaink politikai szerepvállalását?

a, Igen. b, Ezerrel. c, Sör.

Az indiai patkánytemplom

2009-03-21T14:03:00.006+01:00

Idegenkedésünk a patkányoktól, akárcsak az állatfajok többségéhez való hozzáállásunk, nem ösztönös, hanem kulturálisan “belénknevelt” reflex. Mostanában egyre égetőbb problémákat vet fel az ember és a természet közti viszony. A környezetünkben élő minden fajra igaz, hogy a harmonikus, a természet minimális károsítására törekvő emberi életvitel csak akkor képzelhető el, ha megismerjük azokat a fajokat, amelyekkel megosztjuk a bolygót, beleértve közvetlen környezetünket is. Ha tisztában vagyunk a viselkedésükkel, biológiai tulajdonságaikkal, ökológiai szerepükkel, és képesek vagyunk túllépni azokon az állatokkal kapcsolatos sztereotípiákon, amiket a szocializáció során neveltek belénk, könnyebben és hatékonyabban valósítható meg az együttélés.

Az alábbi példa érdekes bizonyítéka annak, mennyire meghatározza a patkányokhoz – és általában az állatokhoz – való hozzáállásunkat a kultúra, amelybe beleszülettünk.

Karni Mata temploma

A rajasztáni Deshnoke város egyik legfőbb látványossága Karni Mata “patkánytemploma”.

A legenda szerint a 14. században élt uralkodónő, Karni Mata valójában Durgának, a hatalom és győzelem istennőjének reinkarnációja volt. Mikor elveszítette egyik fiát, magával a halál istenével, Yumával egyezkedett, hogy bocsássa szabadon a fiút, azonban azt a választ kapta, hogy fia már reinkarnálódott, így többé nem térhet vissza hozzá. Karni Mata ekkor egyezséget kötött a halál istenével: attól a naptól fogva a család elveszített tagjai haláluk után patkányként térnek vissza a földi világba, és patkányok maradnak egészen addig, amíg újjá nem születhetnek emberként, ugyanebben a családban.

A hit szerint tehát a patkányok valamelyik előző életükben az istennő / királynő családjának tagjai voltak, és valamelyik következő életükben emberi testbe térnek majd vissza. A patkányoknak számos pozitív erőt tulajdonítanak. Aki megosztja velük az ételét, felgyógyul a betegségből; akinek sikerül megpillantania a templomban élő négy-öt fehér patkány valamelyikét, szerencsére és boldogságra számíthat, aki pedig meg is érinti őket, egész életére áldásban részesül. Ha valaki véletlenül rálép egy patkányra és az állat elpusztul, a bűnös vezeklésként köteles a templomnak ajándékozni az állat aranyból vagy ezüstből készített szobrát.

A templomban kb. 20 ezer patkány él. A hívők mindenféle finomságot hoznak az állatoknak, sőt, a templomnak saját szakácsa is van, aki csak a rágcsálóknak főz. A templom 600 éves fennállása óta még soha nem ütötte fel a fejét járvány az állatok miatt, annak ellenére, hogy az itt lakó állatok a házi patkány (Rattus rattus) fajba tartoznak, amely a tapasztalatok szerint több potenciális fertőzést hordozhat, mint rokona, a norvég patkány.

Indiában nem Karni Mata az egyetlen istenség, akit patkányok kísérnek: Ganésa, az elefántfejű isten, a sikeresség, a művészetek és a bölcsesség patrónusa is patkányok hátán utazik.

Az alábbi videóban a Culture Shock című tévéműsor (Travel Channel) stábja látogat el a templomba. A riporternő, Shenaz Treasurywala rendkívül idegesítő, de nézzük ezt el neki, és koncentráljunk inkább az állatokra.

Az alkohol rossz, értem?

2009-03-21T11:43:00.004+01:00

Worf hadnagy tegnap megint alakított. Mintha ugyan nem lenne elég gondunk, kiderült: a hadnagy alkoholista.

Ez nem is olyan vicces, mint amilyennek hangzik. Az egytized másodpercig a földön hagyott sörösdobozra úgy vetette rá magát, mint üzbég paraszt a gombos harmonikára, és miután a doboz tartalmának tetemes százalékát kiborította, vadul lefetyelni kezdte a padlóra ömlött sört. (Próbálkozott a vodkásüveggel is, de annak zárva volt a teteje.) Sajnos, mire odaért a takarító személyzet, a hadnagy már becsiccsentett, ami először virágos jókedvben és idióta ugrándozásban manifesztálódott, majd a hadnagy egy ideig üveges szemmel fetrengett a kanapén, arcán a mindenki által átérzett "nem vagyok rosszul, nem vagyok rosszul" kifejezéssel, és vadul kapaszkodott a takaróba. Kicsit aggódtunk, hogy nem lesz-e baja, de a pia szerencsére gyorsan kiszállt Worf fejéből, és fél óra múlva már kutya baja sem volt. A tanulság: nem szabad semmiféle alkoholnemű közelébe engedni...

(Az ivászatban szolíd mértékkel Data parancsnokelyettes is részt vett, de őrá - android lévén - nem hat az alkohol. Meg sem látszott rajta.)

Részeges ölbepatkány: Worf szelíd és szolíd arca

"Nem lehetek részeg, ha kapaszkodás nélkül tudok a kanapén feküdni..."

"Talán egy kis vakarózás kijózanít..."

Társas szunyálás a Párna Wellness Hotelben

The Library of CongRATS 6.

2009-03-21T10:47:00.003+01:00

Barnett, S.A. The Story of Rats. Their Impact on Us, and Our Impact on Them. Sydney, Australia: Allen&Unwin, 2001

Új könyvvel gazdagodott a patkánykönyvtár; S.A. Barnett professzor újabb műve került a birtokunkba, amit természetesen megosztunk a lelkes patkányszeretőkkel. Barnett ezen könyve nem biológiai, hanem kifejezetten kultúrtörténeti szempontból vizsgálja a patkányt: milyen előítéletek és legendák övezik a fajt, honnan ered a patkányoktól való félelem, és hogyan alakult az ember és patkány kapcsolata a gyűlölt kártevő irtásától a laboratóriumi segéd kihasználásán át a társállat státuszig és patkánykiállításokig. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, szórakoztató, informatív és kifejezetten patkánypárti könyv! (Ha van rá igény, talán összedobhatunk egy fordítást is valamikor a jövőben.)

Barnett, S.A. The Story of Rats. Their Impact on Us, and Our Impact on Them.